Cincérlesen jártunk a Debreceni Nagyerdőn

Mára már szokásunkká vált a júniusi, esti cincéres fotóstúra, idén sem feledkeztünk meg ezekről az impozáns bogarakról.

Ismerkedés a nagy hőscincérrel

Alkonyatkor gyülekeztünk a Nagyerdő szélén. Rigók, fülemülék, poszáták fújták esti éneküket, miközben beszélgettünk célfajainkról a védett nagy hőscincérről (Cerambyx cerdo), az orrszarvúbogárról (Oryctes nasicornis) és a nagy szarvasbogárról (Lucanus cervus). Nem feledkeztünk el a Nagyerdő múltjáról, jelenéről és jövőjéről, vagy éppen jellegzetes fajairól is ejteni néhány szót.

Sün turkált a talajon, az egyik tölgy törzsén darázscincéreket figyeltünk meg, miközben lassan előkerültek a zseblámpáink is.

Xilofág bogarak keresése

Az egyre sötétebb erdőben módszeresen felkerestük azokat a potenciális, öreg tölgyeket, ahol számíthattunk a xilofág (élő vagy holt faanyaggal táplálkozó) bogarak felbukkanására.

Sétánk során először a védett kis szarvasbogár (Dorcus parallelepipedus) több példánya tűnt fel.

kis szarvasbogár

Nemsoká sikerült felfedeznünk az első nagy hőscincért, majd egyre-másra a többi példányt. Jól meg tudtuk figyelni jellegzetes tulajdonságaikat, a közeli példányokról mindenkinek volt lehetősége képeket is készíteni.

nagy hőscincérek öreg tölgyfán

egy szép nagy hőscincér

Mielőtt elhagytuk volna a koromsötét erdőt, szerencsére az orrszarvúbogarak is előkerültek, némelyik még a cipőnkre is felkapaszkodott.

Utazni vágyó orrszarvúbogár 

felfelé igyekvő cincér

Szöveg: Koczka András (HNPI)

Képek: Koczka András, Drotos Gábor, Pataki Judit