Varjúbehúzáson jártunk

Egy februári napon már jóval alkonyat előtt gyülekeztünk a Debreceni Köztemető főkapujánál.

Célunk egy kellemes sétával összekötött terepmadarászat, majd az azt követő esti varjúbehúzás megtekintése volt.

Sétánk közben beszélgettünk a védett vetési varjúról (Corvus frugilegus) és természetvédelmi jelentőségéről, majd konkrétabban a Debrecenben, tradicionálisan a Nagyerdő egyes részein éjszakázó varjúcsapatok szokásairól.

Alighogy elindultunk, máris kisebb csapatok szállingóztak be a temető felé, majd akrobatikus pörgő-forgó zuhanásokkal tarkított ereszkedésbe kezdtek. 

Szerencsére még elégnek bizonyultak a fények más madarak keresgéléséhez is, melyben sokat segített a derült, napos idő.

Utunk során többek között cinegecsapatok, léprigók (Turdus viscivorus) és fenyőrigók (Turdus pilaris), csuszkák (Sitta europaea), sárgafejű királykák (Regulus regulus) színesítették a sétánkat. Ekkor azonban már erősen lemenőben volt a Nap, és egyre több varjú és csóka (Corvus monedula) telepedett az öreg tölgyfákra. Kisétálva a krematórium előtti térre, már szembesülhettünk a vetési varjak nagyobb, behúzó csapataival.

Az esti behúzást és gyülekezést követően a varjak és csókák látványos módon szárnyra kaptak és megindultak a temetőn kívüli, nagyerdei alvófáik felé.

Mivel már lassan besötétedett, mi is elhagytuk érdekes megfigyeléseink helyszínét.

Szöveg és képek:

Koczka András (HNPI)