2020.06.22.

Ma derült ki…

Míg a tegnapi rajzás bőségesen adott alapot az optimizmusra, mármint, hogy akár a mai napra az egyedszám növekedhetett volna (lelkünk szerint). Mára, mint eddig is, százszorosan már kiderült, hogy a tiszavirágzás folyamata nem az embernek szánt „kívánságműsor”! Hanem egy nagyon látványos, a nagyon sok közül, sajátos, alig megismerhető történésekkel és összefüggésekkel. Sok minden kiderült már, de mindig akad egy apró bizonytalansági tényező, ami fenntartja a faj túlélési titkait.

Ma is Kikötős Julcsi hívott, már fél négykor, hogy repül a virág! Várható olyankor, amikor hatalmas esőfelhők takarják el napot. Elsötétül az ég és lenn a kérészek, azt hiszik máris lekésték rövid fölvilági életüket. Mármint nem az összes, csak egy pár darab!

Nem a hír miatt mentem korábban, már háromnegyed ötkor leértem a kikötőbe. Úgy látszik, hogy az emberek is megtanulták már, hogy nem érdemes nagyon korán jönni. Hacsak nem az a cél, hogy a tiszai táj szépsége nyűgözze lelkünket és teleszívjuk magunkat szín tiszta oxigénnel. Kolléganőm érkezett Debrecenből, az esemény iránt tele kíváncsisággal. A szokásos napi esők nyomának eltávolítása után éppen akkor indultunk el, amikor az első szubimágók kezdtek vedleni repülni. Nagy örömünkre a csónakunkat is kinézte vedlési helynek egy pár darab. Filmkockára is került e rövid élet kezdete. Tettünk egy kört dél felé, hiszen ez a legaktívabb ebben az évben. Még lefelé alig volt kifejlett rovar, de visszafelé már sokasodtak, kezdetlegesen, kevés számú egyeddel kezdtek összeállni a párzási formációk.

Az első egy gyors kör volt, mert vissza kellett menni a kikötőbe, mert megérkezett a szervezésben segítő helyi kolléganőm. Aztán változott a menetrend, mert megláttam egy ismerős zsákot, amit a természetvédelmi őröknek rendszeresítettek. Kiderült, hogy híradásaink nyomán a DNPI-nél dolgozó egyik kollégánk látogatott el hozzánk családjával. Elég nagy csónakunkba elfértek és együtt indultunk útnak vallatni a felszínt. Míg az első fordulónál szépen sütött a nap, a másodiknál, először szépen napsütésben eredt el az eső, majd be is borult és vert bennünket. Közben negyed hét lett, ami napi csúcs szokott lenni.

Megállapítható, hogy a mai nap a tegnapihoz képest visszaesés volt. A parti sávban a hímek számában még nem annyira érződött, de a folyóközépi nőstény zóna nem tudott felfejlődni. Mindkét zónában az egyedszám drasztikusan csökkent. A hím zónában cca. nem érte el a tízezret, a nőstény zónában még drasztikusabb volt a változás: ezres volt a megjelenés. A napi állomány teljes összeomlása is nagyon gyorsan bekövetkezett. Az egész rajzás negyed 8-ra befejeződött, de a kis eső után ma volt az első napsütéses napunk.

A víz hőfoka: 21.4^oC volt, a léghőmérséklet: 24,4^oC.

Mikor leérkeztem, egy-két érdeklődő volt csak a kikötőtérben. Gondoltam kezdődik a hét, ma nem lesz annyi látogatónk. Hát, tévedtem, mert mire elkezdődött a virágzás, addigra előkerültek az emberek is. Becsülve kb. 50-60 ember volt velünk.

Forrás: Tálas László
(HNPI)