A védett csillagvirágokat kerestünk fel a Debreceni Nagyerdőn

Március első felében tartottuk meg immár hagyományosnak mondható fotóstúránkat a Debreceni Nagyerdő Természetvédelmi Területen.

Utunk fő célja a kora tavaszi aspektusban, az erdőn virágzó lágyszárúak felkeresése volt.

A kilátogatók a kellemes séta közben megismerkedhettek a védetté nyilvánításának 80. évét tavaly ünneplő Nagyerdő múltjával és jelenével, problémáival és jelentőségével is.

Túránkat elkezdve nemsokára már szemünkbe is ötlött két tő kora tavasszal már virító martilapu (Tussilago farfara). Ez az országosan gyakorinak mondható évelő, nem jellemző a Nagyerdőre, mivel kedveli a nedves élőhelyeket. Gyógynövényként kiválóan hasznosítható légzőszervi megbetegedések esetén.

A továbbiakban egyre-másra tűntek fel a különböző ibolyák (Viola sp.), a sárgán rikító kis tyúktaréj (Gagea pusilla), vagy a salátaboglárka (Rannunculus ficaria) fénylő levelei.

A tavaszi erdő madarai is mutatkoztak. A közép tarkaharkály (Dendrocoptes medius) nyávogott, a csuszkák (Sitta europaea) kiáltoztak, erdei pintyek (Fringilla coelebs) strófáztak. A közelben egerészölyv (Buteo buteo) lesett táplálék után.

Hamar megtaláltuk az első – ritkábban előforduló - ujjas keltikéket (Corydalis solida), majd a gyakoribb odvas keltikéket (Corydalis cava) is. Habár még a virágzásuk csak nem régen kezdődött el, azért találtunk már szép példányokat. Ezek a kedves növények is un. geofitonok, azaz a virágzásuk és a termésérlelésük még az erdei fák és cserjék lombfakadása előtt történik meg.

Végül már a csillagvirágokat rejtő erdőrész felé vettük az irányt, ahol nemsokára rájuk is leltünk. A védett – természetvédelmi értéke 5.000 Ft – Duna-völgyi (más néven ligeti) csillagvirágok (Scilla vindobonensis) a spárgafélék családjába tartozó tetszetős, már kora tavasszal megjelenő évelő növények. Kedvelik a jó víz- és tápanyagellátottságú talajokat, üde színfoltjai a lombfakadás előtti erdőnek.

A tetszetős, törékeny növényekről mindenkinek sikerült fényképeket készíteni.  A fotózás során a gyalogút melletti egyedeket fényképeztük, természetesen nagyfokú körültekintéssel. A résztvevők közül sokan ez alkalommal látták először ezeket a védett lágyszárúakat.

A szokásos csoportkép elkészítését követően jó hangulatban sétáltuk le könnyű túránk hátralévő részét.

Szöveg: Koczka András (HNPI)

Képek: Koczka András, Vixathepné Ari Pálma