Búcsúzunk

Boján Imre bácsitól

a riselő kézműves mestertől

2020. március 2-án, életének 88. évében elhunyt Boján Imre, riselő kézműves mester. Eredeti szakmájában, gépészmérnökként 40 évig dolgozott, de szabadidejét is mindig valami hasznos elfoglaltsággal töltötte. Nyugállományba vonulása után még inkább megszaporodott szabadidő eltöltésére sógornői ajánlották neki a riselést, amit ők akkor már magas színvonalon műveltek. Előbb furcsának találta az ötletet, mert addig egy leszakadt gombot sem varrt fel. De aztán mégis úgy gondolta, hogy amit egy asszony meg tud csinálni, azt egy ember is tudhatja. Megpróbálta, és már akkor érezte, hogy ezt neki találták ki és ennek elkötelezettje, megszállottja lesz. S mivel a gyakorlat teszi a mestert, ő is szorgalmasan gyakorolt és eljutott odáig, hogy két tucat kiállítást rendezett nagy sikerrel. Alkotásai magas színvonalát igazolja, hogy az Iparművészeti Lektorátus és a Hagyományok Háza zsűrije, mintegy 50 alkotását fogadta el iparművészeti, illetve népművészeti alkotásnak. 2013-ban országos pályázaton alkotásaival elnyerte a „Magyar Kézműves Remek” címet. A hagyomány tisztelete azonban sohasem szorítkozhat a meglévő tárgyak lélektelen másolására. A művész mindenkor hozzátett a saját egyéniségéből és a fejlődéshez hozzájárul az új technikák és anyagok felhasználása is. Kialakította a csak riseléssel készült alkotásokat és a kisebb használati és ajándéktárgyakat: karkötő, könyvjelző, nyaklánc, poháralátét stb.
Sokáig, majd tíz évig a Hortobágyi Nemzeti Parkban működő Kézművesudvar alkotóműhelyében is dolgozott, a folyamatosan változó összetételű közösség állandó, korelnök tagja volt.

Most fájó szívvel búcsúzunk Imre bácsitól, de művészi hitvallásán keresztül emléke tovább él bennünk:

„Aki virágok között jár alkotása közben, az teljes szívét adja másoknak.”
 

A riselést főként virágok és egyéb alakzatok alkotják, melyeket az anyagból megfelelő minta alapján kivágva, azt speciális gép segítségével, átvarrások sokaságával csipkeszerűvé formálnak. A szomszédos alakzatok ún. lábakkal összekötve jön létre az egységes kompozíció. Szokás még hímzett virágokat is alkalmazni a riselt részek között. A textilkézművesség ezen technikája Kalocsa környékéről származik, megjelenésében mindig is kapcsolódott a híres kalocsai hímzésekhez.

Mester és alkotásai