Téli gyalogtúra során madarásztunk Kónya határában

2019. február 10-én megtartottuk téli terepmadarász túránkat, melynek fő célja a Nyárijárás-puszta és a kónyai határ télen itt tartózkodó madarainak megfigyelése volt. Csapatunk Hortobágyról vonattal jutott el Kónyára, ahonnan gyalog tért vissza az un. vadászúton Hortobágyra.

Túránk kezdetén megismerkedtünk a Nyárijárás szikeseivel, miközben kisebb nagy lilik (Anser albifrons) csapatokat és már párba állt nyári ludakat (Anser anser) láthattunk. Beszélgettünk a puszta növényvilágáról, a különböző szikes társulásokról és állatvilágáról is. A kónyai halastavak körül sztyeppi sirályokat (Larus cachinnans), tőkés récéket (Anas platyrhynchos), nagy kócsagokat (Egretta alba) zavart fel egy rétisas (Haliaaetus albicilla). A hatalmas ragadozómadár szépen felénk körözve mutatta meg magát.

Nemsoká elértük az „Aranybirkát”, mely az 1950 és 1953 között létező kónyai internálótábor hajdani szállásaként is működő hatalmas, U-alakú birkahodály. Egy karvaly (Accipiter nisus) ravasz vadászatának is szemtanúi lehettünk. A madár egy háztető nyílásán bebújva rontott rá a padláson tartózkodó parlagi galambokra (Columba livia f. domestica). Kellemes, napsütéses időben sétáltunk tovább, miközben újabb és újabb madárfajokkal sikerült találkoznunk. Ciromsármányok (Emberiza citrinella), szén- (Parus major), és kékcinegék (Cyanistes caeruleus), búbospacsirták (Galerida cristata) kísérték utunkat.

A kónyai erdő északi részénél továbbhaladva néhány erdei faj is a távcsöveink elé került. Őszapókat (Aegithalos caudatus), kis fakopáncsot (Dryobates minor) sikerült közelről szemügyre vennünk, de ökörszem (Troglodytes troglodytes) és meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes) is mozgott a közelben. Igen jó nyulas területen jártunk, lépten-nyomon mezei nyulak (Lepus europaeus) iramodtak meg felriadva tőlünk.

Nyíltabb részre érve már célirányosan fürkésztük a terepet, keresve utunk célfajait, melyek nemsokára meg is mutatták magukat. Három nagy őrgébicset (Lanius excubitor), két gatyás ölyvet (Buteo lagopus) és négy kékes rétihéját (Circus cyaneus) láttunk. A kedvező fények és távcsöveink segítségével mindenki meg tudta figyelni a madarak jellegzetes faji bélyegeit. Ezek a madárfajok hozzátartoznak a téli puszta képéhez, azonban tavasszal visszatérnek északi költőhelyeikre. Fejünk felett három daru (Grus grus), majd seregélycsapat (Sturnus vulgaris) húzott át, utunk mellett vörös vércsék (Falco tinnunculus) vadászgattak.

A téli madarászat persze nem múlhatott el fenyőrigók (Turdus pilaris) nélkül sem. Habár a korábbi évekhez képest elenyésző mennyiségben, de találkoztunk velük Hortobágy határában.

Közel kilenc kilométeres téli sétánk során kellemesen elfáradtunk, miközben 38 madárfajt sikerült regisztrálnunk.

Koczka András

HNPI