Kadarcsi csárda kiállítás

A Kadarcsi Csárda jelenleg nem látogatható!

	GPS:	(GPS: 47°33'12.15"N; 21°19'23.21"E)
	Telefon:	Tel.: 52/589-000
	E-mail:	info@hnp.hu
	Megközelítés:	A 33-as út mentén, a Keleti-főcsatorna hídjánál, a 86-os kilométerkőnél.

Az 1762-ben, a Kadarcs ér mellett létesült vendégfogadó épületében a hortobágyi csárdák történetét, a csárdák egykori konyháját, a letűnt alföldi betyárvilágot bemutató kiállításkapott helyet. A Kadarcsi csárda, mint a nemzeti park keleti kapuja, a 86-os kilométerkőnél kereshető fel.
A kültéri bemutató a jelentősebb pusztai csárdák jellegzetes építészeti hármas egységét és elhelyezkedését rekonstruálja eredeti térképek és tervek alapján, ahol a csárda, a szekérállás és a fahíd együttese az egykori út nyomvonalát követi. A látnivalók a folyóvízen átívelő fahíd, a régi út jellemzően északi oldalán elhelyezkedő oszlopos tornácú csárdaépület, a déli oldalán a szekérállás, ménistálló, gémeskutak.

Debrecen városa 1761 őszén a Kadarcs vízfolyása mellett új csárdát állíttatott ideiglenesen egy földkunyhó és egy ugyanolyan építésű istálló formájában. A bormérés azonban olyan jól alakult már az első évben, hogy 1762-ben elrendelték egy agyagból verendő kocsmaház építését. Ennek eleinte Elepi, Kőudvari vendégfogadó, majd később Kadarcsi csárda lett a neve. Az 1840-es években felújított, „kiigazított” szép klasszicista épület az árendátor, azaz a bérlő szobáját, kamráit, a szabadkéményes konyhát, a borivó házat és a bormérő széket foglalta magában, illetve négy vendégszobát, melyeket a folyosóról fűtöttek. Az épület különleges szépségét az oszlopos tornác adja, mely nyáron hűvös borozgató hely volt.

A Kadarcsi csárdához tartozó - 1845-ben épült, majd a 20. század első felében elbontott - szekérállásra ma az egykori lábazat rekonstrukciója emlékezteti a látogatókat.
A forgalmasabb pusztai csárdák mellé a kocsmaházzal szembenéző nagyméretű, fedett, két végén hatalmas kapuval ellátott szekérállást építettek, hogy a betérő vendégek jószágai, szekerei különösen télen védve legyenek az időjárás viszontagságai ellen, és a megfáradt szegénylegények, kispénzű utazók éjjeli menedéket találjanak benne. A lovak itt útközben megpihentek, etetésükről, itatásukról a csárda gazdája gondoskodott. A csárdákhoz az állatok ellátása érdekében legelő is tartozott.

A tiszai áradások által táplált lassú folyású pusztai vizek – Kadarcs, Kösely, Árkus, Hortobágy – dél felé kanyarogva szelték át Hortobágyot. A legfontosabb kereskedelmi útvonalakon, így a sóúton is kelet nyugati irányban zajlott a forgalom, ezért az utazóknak át kellett kelniük ezeken a vízfolyásokon. Így a Kadarcs vizén is, amely a szikes puszta és a löszvidék határán szállította a hajdúböszörményi legelők vizét a Köselybe. A Kadarcsi csárdánál döntötte el a korabeli utazó, hogy Tiszafüred vagy Karcag-Szolnok irányába indul-e Pest felé. A Kadarcson való átkelés könnyítésére fahidat, majd később az 1840-es években kőhidat építettek, amit 1962-ben, a kövesút építésekor elbontottak.

A szekérállás mellett az itatáshoz szükséges gémeskút állt, körülötte legelő, ahol a megfáradt lovak legelhettek. A gémeskút jellegzetes formájával napjainkban is a puszta látványának elválaszthatatlan része, és a legeltető állattartás gyors és biztonságos vízkivételi eszköze.
A gémeskút ásott kút, ami Kelet- és Közép-Európában is ismert, Hortobágy vidékén a 18. században terjedt el. A kút gödrét fonott sövénnyel és deszkával későbbi időkben téglával bélelték ki és föléje ágas, gém, ostor, kútkáva, nehezéknek a kolonc, és vödör került. Az állatok létszámától függően csorda kutak is készültek két, három, négy gémmel, hogy egyszerre több veder is járhasson. A Debrecen városa által készíttetett kutak alapanyaga a tölgyfa volt. A kutak nem csak itatásra szolgáltak, hanem a pásztorok fontos üzenő eszközei is voltak. A pusztából kimagasló távolról is jól látszó kutakkal különböző jeleket, üzeneteket küldtek a távolban legeltető társaik, a szomszéd állások pásztorai, és esetenként a bujdosó betyárok számára.
 

Látogatható: A Kadarcsi Csárda Kiállítás 2024-ben nem látogatható.