Mit jelentett számomra az Ifjú Kócsagőr Program…

2019-ben az Ifjú Kócsagőr Program döntőjében először született megosztott első helyezés. Én és szaktársam, Illés Dorottya Virág lettünk az év ifjú Kócsagőrei. Mindketten a Szent István Egyetem természetvédelmi mérnöki szakán tanulunk; végzős hallgatók vagyunk. Ezúton szeretném megosztani a programmal kapcsolatos élményeimet.

2013 óta minden természetvédelem iránt érdeklődő fiatal kipróbálhatja magát egy szabadon választott nemzeti park igazgatóságnál vagy a Fővárosi Önkormányzati Rendészeti Igazgatóság Természetvédelmi Őrszolgálatánál, és bepillantást nyerhet a természetvédelmi őrök mindennapos munkájába.

Körülbelül három éve hallottam először az Ifjú Kócsagőr Programról és idén éreztem úgy, hogy itt az ideje kipróbálni magam egy természetvédelmi őr mellett, ugyanis kíváncsi voltam arra, hogy az egyetemi évek alatt összegyűlt lexikális tudást hogyan tudom kamatoztatni a gyakorlatban.

Az online jelentkezés kitöltésekor az elsődleges célom az volt, hogy olyan nemzeti park igazgatóságot válasszak, ahol még nem járhattam eddig. Így esett a választásom a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóságra. Nagyon megörültem, amikor kiderült, hogy két hetet tölthetek el az igazgatóság Kelet-Dráva Tájegységében, mentorom Wágner László természetvédelmi őrkerület-vezető mellett.

A tájegységben töltött több mint két hét alatt lehetőségem nyílt részt venni különböző környezeti neveléssel kapcsolatos programokon, bekapcsolódhattam védett és fokozottan védett orchideafajok (mocsári nőszőfű, vitézvirág, Janka-sallangvirág) állományfelmérésébe, illetve önállóan is végeztem különböző monitoring tevékenységeket (gyurgyalag üregek és mocsári teknős fészkek ponttérképezése). Megtanulhattam, hogy az egyes természetvédelmi hatósági feladatoknál hogyan kell határozottan fellépni, és hogyan kell a szükséges jogi lépéseket megtenni. Emellett, a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer keretében megvalósuló hazánkban fokozottan védett keleti lápibagoly és több, különböző tegzesfaj éjszakai fénycsapdázásában is részt vehettem. Mentoromnak köszönhetően rengeteget tanultam a hazai madárfajokról és segítségével csatlakoztam számos madárgyűrűzési programhoz (füsti fecske, partifecske).

1. kép: A partifecskék szedése nem könnyű feladat. (Fotó: Wágner László)

Örömömre a Kelet-Dráva Tájegységen kívül sikerült több tájegységgel is megismerkednem az ott töltött idő alatt. Egy teljes napot tölthettem el a Béda-Karapancsa Tájegységben, ahol megismertem a Magyarországon egyedülálló Mohácsi Nemzeti Emlékhelyet. Egy napot túráztam a Mecsek Tájegységben, ahol a permi vörös homokkőből kipreparálódott Zsongor-kő és Babás szerkövek mellett megcsodálhattam hazánk unikális kultúrtörténeti értékét, a Jakab-hegyen található Pálos kolostorromokat is. Utolsó napomat saját kérésre a Gemenci Tájegységben töltöttem, ahol motorcsónakról csodálhattam meg a Duna gazdag madárvilágát, valamint a magasparti részeken hódvárakat is láthattam.

2. kép: Kilátás a Zsongor-kőről. (Fotó: Nagy Zsolt)

Ezúton is szeretném megköszönni a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság valamennyi dolgozójának a rengeteg segítséget, és azt, hogy ennyi élménnyel gazdagodhattam.

Idén az háromnapos országos döntő Budapesten került megrendezésre. Az első nap a többi résztvevő és mentoraik megismeréséről, a két hét alatt összegyűjtött ismeretek prezentálásáról és egy könnyített őri vizsgáról szólt.

A második nap sokkal izgalmasabbnak ígérkezett, ugyanis itt már a terepi feladatokon volt a hangsúly. Olyan szituációs feladatokat kellett megoldanunk, amelyekkel a természetvédelmi őrök nap mint nap találkoznak. A megadott GPS koordináták alapján közlekedtünk a helyi jelentőségű védett természeti területek között. A feladatok komplex tudást igényeltek, ugyanis a 10 állomás jól összefoglalta a természetvédelmi őrök feladatait. Volt ahol túrát kellett vezetni egy csoportnak, volt inváziós növény felismerés, odútelep ellenőrzés, elsősegélynyújtás, illetve ügyességi próba is. A többi szituációs feladat is igen életszerű volt, az állomásvezetők nagyon jól játszották a rájuk kiszabott szerepeket, mint például az a sziklamászó, aki engedély nélkül szeretett volna ásványokat gyűjteni a Pál-völgyi barlangrendszernél, vagy azok a hajléktalan sóvirágszedők, akik a sokadik felszólításra sem akarták elhagyni az amúgy is csak engedéllyel látogatható Kőérberki szikes réteket. A terepi nap végén kellett bemutatni minden versenyzőnek a „valami plusz” feladatát. Én az inváziós növényekkel kapcsolatban készítettem egy magyarországi elterjedési térképet, illetve egy-egy fajhoz kapcsolódóan találós kérdéseket írtam, és a helyes megfejtőket özönnövények mézeivel jutalmaztam.

3. kép: Elsősegélynyújtás közben. (Fotó: Horváth Enikő)

A verseny utolsó napjának délelőttjén a Parlamentben tettünk egy hosszabb látogatást, majd következett az eredményhirdetés. Őszintén megvallva mindenki kiemelkedett valamiben, valakinek az elméleti, valakinek a gyakorlati feladatok mentek jobban, ezért elképzelni sem tudtuk melyik páros fogja elnyerni a Matula és Tutajos díjat. Amikor kiderült, hogy szaktársammal megosztott első helyezést értünk el óriási büszkeség fogott el, hiszen a sok befektetett munka végül meghozta gyümölcsét. Nyereményünk egy 5 napos tanulmányút volt a lengyelországi Biebrza Nemzeti Parkban, ahova október elején utaztunk ki.

4. kép: A Matula és Tutajos díj egyik nyertesei. (Forrás: www.fori.hu)

A programnak köszönhetően rengeteg élménnyel gazdagodtam. Úgy érzem a szakmai tudásom is jelentősen bővült, valamint megismerhettem a szakma elhivatott alakjait és új barátságok is kötődtek. Egy szó, mint száz, aki igazán érdeklődik a természetvédelem iránt, és szeretne életre szóló tapasztalatokat gyűjteni, annak szívből merem ajánlani az Ifjú Kócsagőr Programot!

Nagy Zsolt

2019