Tavaszi csillagos ég Hortobágyon

„Tűnődöm a csillagok
Néma fordulásán;
Kaszáscsillag, az öreg,
A nyugati szélen
Éppen nyugszik: eleget
Ragyogott a télen.”
(Tóth Árpád: Kaszáscsillag)

A fényesebb csillagokat és csillagképeket a hortobágyi pásztorok jól ismerték. Szűcs Sándor írja a Pusztai krónikában: „csak pásztormódra tájékozódtak, csillagok állásából a föld, a fű milyenségéből.” Legeltetés közben, a pásztortüzek mellett az idős számadók tovább adták ezt az ősi tudást a bojtároknak, így maradt fenn századokon át. Ha Hortobágyra látogatunk, a zavaró fényektől mentes csillagoségbolt-parkban mi is megcsodálhatjuk a pásztorok csillagait.

Április elején alkonyatkor még visszaköszönnek a téli csillagképek. Így az Orion, a hortobágyi pásztorok Kaszáscsillaga az őt hűségesen követő, pislogva ragyogó Szíriusszal – a Sánta Katával - visszainteget még mielőtt belevész a lenyugvó Nap fényébe. 

Az égboltot délen az Oroszlán uralja. Legfényesebb csillaga a Regulus amit a pásztorok Ökörkereső vagy Ökörlopó csillagként neveztek, utalva arra, hogy amikor ez a tavasszal este-éjjel látható csillag ősszel a hajnali égen visszatér, feljöttekor indultak a béresek és gulyások megkeresni a tilosban legelő ökröt, mert hajnalodott és lassan benépesült a határ. Ugyanekkor lopták a betyárok az ökröket a gulyáról. 

Ha lett volna távcsövük, a pásztorok is megcsodálhatták volna (amit mi már megtehetünk) az Oroszlán csillagképben rejtőző távoli világokat is, például a lenti képen látható galaxisokat.

Leó trió - jobbra fent M65, jobbra lent M66 és balra NGC 3628 jelű galaxisok
/Fotó: Gyarmathy István/

Az Oroszlántól keletre jön felfelé az égen az Ökörhajcsár, aminek vörösesen fénylő fő csillaga az Arcturus az „Ökörpásztor” vagy „Boszorkány szeme”. Mivel alkonyatkor ez az egyik első csillag ami feltűnik és hajnalban az egyik utolsó ami eltűnik a Nap ragyogásában, Esthajnali csillagnak is nevezték itt (az általánosan ismert Esthajnal „csillag” a Vénusz bolygó). „Az Esthajnali csillag is felgyütt ugyi na. De mikor megy le, hajnalba. Este felgyün korán, hajnalban meg lemegyen” mondta Molnár Józsi bácsi Nádudvaron.

Az Oroszlán és az Ökörhajcsár között halványan derengő csillagok sokasága a Bereniké haja, amit eleink Tatárdúlásként emlegettek.

A három fenti csillagképet keletről az Északi korona, amit a hortobágyi pásztorok találóan Félkenyérnek neveztek, nyugatról pedig a Rák, vagy „Rókacsillag” határolja, közepén egy elmosódott foltocskával a Jászol nyílthalmazzal, amit Fazekas Mihály debreceni költő „Rák zsombikjának” nevezett el.

Keleten alant még egy halvány állatövi csillagképet az (Arató) Szüzet, és a hozzá tartozó ragyogó kékes csillagot, a Spica-t, a Kalászt láthatjuk. 

A Szűz és a Bereniké haja gazdag távoli galaxisokban (Coma-Virgo halmaz).
Már kis távcsővel is számos elmosódott folt látható itt, mind-mind egy-egy hatalmas távoli csillagváros (galaxis), ahonnan a fény sok millió évig utazik mire szemünkhöz ér (kb. 50-60 millió fényév távolságra vannak). A tavaszi időszak a legalkalmasabb a további halvány, távoli –úgynevezett mély-ég objektumok- első, 110 tagú listájának, a XVIII század végén Charles Messier által összeállított Messier lista tagjainak a felkeresésére. A halványan derengő galaxisok, nyílt és gömbhalmazok, ködök kedvező feltételek mellett egy éjszakán, estétől reggelig mind felkereshetők. 

Április 15-én este 9-kor dél felé tekintve ezt látjuk. A csillagképek vonalait is jelöljük
/Forrás: http://stellarium.org//

Készítette:

Gyarmathy István
Hortobágyi Csillagoségbolt-park