Téli csillagos égbolt Hortobágyon (2020)

A Hortobágyi Nemzeti Park területe azon kevés tájegységünk közé tartozik, ahol még a természetes éjszakai környezetet és a csillagos eget nem, vagy csak kevéssé zavarják mesterséges fények. Ezt az értéket 2011-ben az International Dark Sky Association „Nemzetközi Csillagoségbolt-park” címmel ismerte el.

A puszta fölött az éjszakai égbolt csillagokkal teleszórt, horizonttól-horizontig zavartalan: „az ég a földet éri”.  Tiszta, holdfény-mentes éjjeleken még a halvány égi jelenségek is könnyedén megfigyelhetők szabad szemmel.

A tél itt nem igazán a szabadtéri programok időszaka. Jól érzékelteti a téli puszta hangulatát Petőfi Sándor A puszta télen című verse, melynek néhány kiragadott sorával illusztráljuk a téli Hortobágyot:

„Hej, mostan puszta ám igazán a puszta!....
Mint befagyott tenger, olyan a sík határ,
Alant röpül a nap, mint a fáradt madár….
Most uralkodnak a szelek, a viharok,
Egyik fönn a légben magasan kavarog,
Másik alant nyargal
Szikrázó haraggal….
Alkonyat felé ha fáradtan elűlnek,
A rónára halvány ködök telepűlnek…”

Mégis, ha valaki a korán beköszöntő alkonyat után még egy darabig kint marad Hortobágyon, derült ég esetén megcsodálhatja a mindig változó égbolt szépségeit.

Különleges élmény lehet idén decemberben a Jupiter és a Szaturnusz találkozása alkonyat után a nyugati horizont közelében (mivel elég alacsonyan lesznek, városokból az épületek takarása miatt ez nem mindenütt látható). A két bolygó húsz évenként közelíti meg egymást, de ilyen közeli együttállás (konjunkció) csak igen ritkán látható, legutóbb 1623-ban volt hasonló esemény. (A bolygók közelsége természetesen látszólagos, a Földről látszik így.)

A két bolygó a hónap során esténként folyamatosan közelít egymáshoz és a téli napforduló napján december 21-én már csak 6’-re lesznek egymástól, így szabad szemmel már nehezen tudnánk elkülöníteni őket, egy nagy fényes csillagnak fognak tűnni. Ekkor közvetlen napnyugta után, nagyjából fél 5 körül már kereshetjük is őket a DNy-i égen, kb. 15° magasságban. Igyekeznünk kell a megfigyeléssel mert 6 óra körül már nyugszanak.

A Betlehemi csillag is hasonló együttállás lehetett. A témáról bővebben itt olvashatunk. 

December 17-én kora este a Hold is csatlakozik a közeledő bolygókhoz
(forrás: http://stellarium.org/)

A másik érdekes jelenség a Geminida meteorhullás. A meteorraj idén decemberben is menetrendszerűen érkezik, hogy jó idő esetén az év egyik leglátványosabb csillaghullás záporával kápráztasson el bennünket. Csúcspontja december 13-14-én várható, de az ezt megelőző és követő napokon is sok meteorra számíthatunk. Leginkább a kora hajnali órákban érdemes szemlélődni az Ikrek csillagkép irányába.

Geminida meteorzápor Berkó Ernő fotóján
(forrás: https://apod.nasa.gov/)

A fenti érdekes jelenségek mellett a téli égbolt látványa is nagyszerű, talán ilyenkor látjuk a legszebb csillagképeket.

Az esti órákban dél, délkelet felé tekintve már fent ragyognak a téli csillagképek.

A legjellegzetesebb az Orion (a hortobágyi pásztorok Kaszás csillaga). Bal felső csillaga, az Betelgeuze már szabad szemmel is vörösnek látszik; valóban, hatalmas vörös óriáscsillag. Kontrasztként jobb alsó csillaga a Rigel kékes színű. Az Orion öve (népi neve Pásztorbot) alatt található a már szabad szemmel is sejthető nagy Orion-köd, amely fiatal csillagok bölcsőjét rejtő gázköd. Csontos György karcagi juhász így mesél az Orionról és környékéről: „A Göncöl után a Fiastyúk, majd ezután jön fel a Kaszás. Az is hat emberből áll. Merthogy érdekes, mintha kaszálnának.”

Az Oriontól kelet felé találhatjuk a  Kis Kutya csillagképet, „balra lent” pedig a Nagy Kutyát. A Nagy Kutya fényes csillaga a Szíriusz, amit a hortobágyi pásztorok Sánta Kata néven neveztek. A hajdúszoboszlói pásztorok úgy mondták, hogy a „három kaszás után pislogva igyekszik Sánta Kati, de akárhogy is billeg, sohasem tudja az ételt átadni nekik”.
A téli égbolt csillagképei közé soroljuk a Szekeres csillagképet, bár már késő ősszel is jól látszik. Legfényesebb csillagának a Capella-nak a magyar neve Kecskegida.
Az állatövi csillagképek közül a legszebbek közé tartoznak a téli ekliptikán magasan járó Bika és Ikrek.  A Bika vöröslő szeme az Aldebaran (régen Bujdosók lámpásának nevezték), az Ikrek két legfényesebb csillaga a Castor és a Pollux (népi nevük: Bojtárok kettőse).

A fenti csillagképek legfényesebb csillagai rajzolják ki a nagy téli hatszöget ami segít a tájékozódásban.

2021. január 1-én este 9-kor dél felé tekintve ezt látjuk.
A csillagképek vonalait és a nagy téli hatszöget külön jelöljük (forrás: http://stellarium.org/)

Ha van rá módunk, és az idő is tiszta, nézzünk fel és kinyílik számunkra a végtelen Univerzum.

Tavasztól pedig remélhetőleg újra indulnak a Nemzeti Park csillagászati programjai, a csillagséták és csillagdai esték.

Készítette:
Gyarmathy István