Pro Natura megállók

A Hortobágy évezredek tárgyi örökségét, szellemi kincseit őrizte meg. Természeti gazdagsága, tájképi szépsége, néprajzi hagyományai, azaz valamennyi értéke együttesen emeli féltve őrzött nemzeti kincseink sorába.

Az 1960-as évek vége, a 70-es évek eleje kedvezett a környezet- és természetvédelem fejlődésének. A Nemzetközi Biológiai Program, majd az Ember és Bioszféra (MAB) program által teremtett nemzetközi légkör a hazai szakembereket is cselekvésre bírta.

A Hortobágyi Nemzeti Park létrehozását segítette a magyar puszták védetté nyilvánítását sürgető – a Magyar Tudományos Akadémiához és a kormányzathoz benyújtott „Pro Natura” memorandum, amelyet 21 nemzetközi hírű tudós, köztük Konrad Lorenz és a Göttingenben élő Festetics Antal ökológusprofesszor 1967-ben írt alá annak érdekében, hogy ez az Európában teljesen egyedülálló füves puszta eredeti szépségében megmaradhasson. A memorandum megmozgatta a tudományos közéletet, de a politikára is hatást gyakorolt. Sok nehézség után 1972. december 8-án került kihirdetésre a védetté nyilvánítási határozat, s 1973. január 1-én létrehozták a Hortobágyi Nemzeti Parkot.

A Hortobágy-halastavi Kisvasút útvonalán kialakított megállóhelyek e jeles tudósoknak állítanak emléket, akik munkájukkal elősegítették a nemzeti park megalakulását.

1. Indítóállomás: „Pro Natura” Halastavi-kisvasút

2. Lukas Hoffmann megálló

3. Konrad Lorenz megálló

4. Peter Scott megálló

5. Végállomás: Festetics Antal megálló