Sasnapot tartottunk a Hortobágyi-halastavon

Legutóbbi téli túránkat a Hortobágyi-halastavaknál tettük, melynek kiemelt célja a hatalmas termetű rétisasok (Haliaeetus albicilla) életébe való rövid betekintés volt.

Annak ellenére, hogy az időjárás nem sok kellemes pillanattal kecsegtetett az erős szél miatt, 18-an nekivágtunk a tanösvénynek.

Sasnézőben

A kilátogatók megismerkedhettek a bemutatóterület jellegzetességeivel, a fokozottan védett rétisas legfontosabb tulajdonságaival, természetvédelmi jelentőségével miközben egyre-másra bukkantak fel a különböző madarak.

A récék és libák mellett már egy csapat kanalasgémmel (Platalea leucorodia), átrepülő pajzsoscankókkal (Calidris pugnax) is találkoztunk. Vörös vércse (Falco tinnunculus) vadászgatott a közelünkben, a nádas felett barna rétihéják (Circus aeruginosus) imbolyogtak.

Rétisas a távoli fán

A Sasnap résztvevői

Nem kellett sokáig sétálnunk és két rétisas is került a távcsöveink elé, melyek azonban hamar el is tűntek a látóterünkből. Egy magaslesről körülkémlelve újabb, távoli fán üldögélő öreg példányt találtunk, majd az utunkat folytatva négy fiatal rétisast sikerült megfigyelnünk. A nagy nagyítású távcsövön keresztül mindenki kényelmesen tanulmányozhatta az óriási ragadozókat. 

Négy fiatal rétisas

A túra során összesen nyolc rétisassal találkoztunk, melyek közül kettő viszonylag közel repült el hozzánk. Láttuk, hogyan játszanak egymással a fiatalok, de azt is, hogy milyen riadalmat kelt a libák és a récék között, ha felbukkan a tó felett valamelyikük. A szél lassan elcsendesedett, kisütött a nap, így már csak hab volt a tortán, hogy egy fokozottan védett vidra (Lutra lutra) is megmutatta magát a szerencsésebbeknek.

Szöveg és képek: Koczka András (HNPI)