Természeti értékek, fajok

A Tisza-tó növényvilága

A Tisza-tó változatos élőhelyeinek, mozaikosságának köszönhetően igen gazdag élővilág alakult ki. Területén 14 féle növénytársulást tartanak számon, melyek közül a legjellemzőbbek a vízi növénytársulások, a mocsártársulások és az erdőtársulások. A hínártársulások nagy területeket borítanak be a tározó területén. Legjellemzőbb tagja a védett sulyomhínár, aminek előretörése háttérbe szorítja az értékes fehér tündérrózsa állományait. Látványos tagjai a vízi társulásoknak még a sárga virágú vízitök és a tündérfátyol. A rovarfogásra módosult közönséges rence apró, szelepekkel nyitható hólyagokkal ejti csapdába az apró vízi gerincteleneket. A víz alatti hínártársulások fontos tagja a süllőhínár. A mocsaras részeket a nád és a gyékény dominanciája jellemzi. Ezekben a társulásokban megtalálható még a tavi káka, virágkáka, de jelentős növényei közé tartoznak például az ágas békabuzogány, éles sás, réti füzény, vízi peszérce, vízi menta, vízmelléki csukóka, gyilkos csomorika és ebszőlő csucsor. Utóbbi két növényre fokozottan figyeljünk, hiszem mind a két faj halálosan mérgező. Az uralkodó erdőtársulás a puhafa ligeterdő, más néven a fűz-nyár ligeterdő is, amely a társulást alkotó fajokról, vagyis a fehér fűzről, a fehér, szürke és fekete nyárról kapta a nevét. Sajnos nagy számban vannak jelen az úgynevezett invazív fajok, mint például a gyalogakác, zöld juhar vagy az amerikai kőris. Az ártéri erdők aljnövényzete szegényes, de vízállásos években megjelenhetnek bennük a mocsártársulásokra jellemző fajok, többek között például a nyári tőzike, mocsári nőszirom, széleslevelű békakorsó…stb. Hatalmas függönyöket képesek viszont alkotni a különböző szőlőfajok (parti szőlő, ligeti szőlő, vadszőlő).

A Tisza-tó állatvilága

Állatok közül elsősorban a halakról és madarakról rendelkezünk rengeteg információval. Az egyéb gerinces csoportokról kevesebbet tudunk. A gerinctelenek közül a vízi gerincteleneket ismerjük jobban, a szárazföldi gerinctelen fauna viszont igen szegényes. Nagy számban vannak jelen a szúnyogok, árvaszúnyogok, szitakötők, evezőlábú rákok…stb. A Tisza-tó egyik leglátványosabb jelensége, a június elején lezajló tiszavirágzás is hazánk legnagyobb kérészfajához, a tiszavirághoz köthető. A tározó halfaunája rendkívül gazdag. Jelenleg több mint 50 halfajt ismerünk a területről, melyek közül gyakran találkozhatunk többek között a dévérkeszeggel, ezüst kárásszal, ponttyal, süllővel, harcsával és a csukával. A korábban folyóvizekre jellemző halfajok dominanciája alábbhagyott és az állóvizekre jellemző halfajok kerültek többségbe. Kétéltűek közül elsősorban az úgynevezett zöld békákkal lehet találkozni. Ez a név három fajt is takar, a tavi, kis tavi és kecskebékát, akik kinézetre nagyon hasonlítanak egymásra, de a hangjuk alapján nagyon jó el lehet különíteni egymástól. Mind a három nagyon gyakori nálunk, de emellett gyakran lehet hallani a vöröshasú unkák és a zöld levelibékák jellegzetes hangját is. A gőtéket már annál nehezebb megfigyelni, hiszen könnyen észrevétlenek tudnak maradni, ráadásul nem is adnak ki semmilyen hangot, ami elárulná őket. Hüllők közül leggyakrabban a vízisiklóval lehet összefutni. Bár sokan nézik viperának, nem mérges kígyó, ráadásul vipera nem él a tó környékén. Ennek ellenére nem érdemes megfogni, mert egy rendkívül büdös pézsmaszagú váladékkal védekezik, komolyabb esetben még akár haraphatnak is. Egy másik jellegzetes hüllőfaj a mocsári teknős, ami Magyarországon az egyetlen őshonos teknősfaj. Sajnos gyakran lehet találkozni a terráriumi állatként betelepített vörösfülű ékszerteknősökkel, amik nagy veszélyt jelenthetnek a mi teknősünkre. Itt fontos megjegyezni, hogy Magyarországon minden hüllő és kétéltűfaj védelem alatt áll.

A halak mellett a másik legismertebb csoportot a madarak alkotják. A Kiskörei-víztározó a madarászok számára igazi paradicsom, hiszen tavon és környékén közel 200 madárfajft figyeltek már meg, ezek közül 73 fészkelőként is jelen van a területen. Jelentősebb fajok közülük a rétisas, barna kánya, kis kárókatona, kis kócsag, nagy kócsag, kanalasgém…stb. A tó, jelentős szerepet tölt be a madárvonulásban. Ilyenkor akár 80-100 ezer madarat is lehet látni egyszerre. Nagy számban vonulnak át a különböző réce- és lúdfajok, mint például a nyári lúd, nagy lilik, tőkés réce, kerceréce, akiket számos ragadozómadár követ (rétisas, vándorsólyom). Olykor-olykor egészen érdekes sőt, igen ritka madarakba is bele lehet futni (búvárok, halfarkasok). Emlősök közül a hódot érdemes kiemelni, aminek a nyomait (vár, rágott fák) érdemes keresni, hiszen magát az állatot nehezen lehet megfigyelni. Szintén nehéz megfigyelni a vidrát, vagy a vadmacskát is. A Tisza magasabb részein őzek és vaddisznók is előfordulnak.

A Tisza-tavi Vízi Sétányon és Tanösvényen számos, a Tisza-tóra jellemző faj megfigyelhető, csupán nyitott szemmel és füllel kell járni és türelmesnek kell lenni. A pallók mentén haladva érdemes csendben közlekedni, hiszen például az egyszerű, barna színezetű nádi énekesmadarak könnyen észrevétlenek tudnak maradni, viszont gyönyörű hangjukkal felhíjvák magukra a figyelmet. A békákat is legegyszerűbben jellemző hangjukról tudjuk megismerni, de ha hangosak vagyunk ügyesen elbújnak, ugyanúgy a mocsári teknős is, mivel ő sem szereti a zajos látogatókat. A pihenőszigeten érdemes kicsit elidőzni, hátha szemünk elé kerül a hermelin, vagy a vízisikló, ami a számukra hátrahagyott kupacokban lelnek menedéket. A madárvártákban távcsövek és egy teleszkóp is rendelkezésre állnak, hogy olyan fajokat is meg tudjunk figyelni, amelyek messzebb találhatóak tőlünk, és szabad szemmel alig, vagy egyáltalán nem is láthatók. A szemfülesebbek az apró rovarokat is észrevehetik, amelyek a növényzetben bújkálnak, vagy gyorsan cikáznak a levegőben. A szitakötők változatosságát is érdemes megfigyelni, hiszen nem csak egyetlen fajuk fordul elő nálunk. A Tanösvényen megtalálható jellegzetes, szép és/vagy érdekes növényfajok felismerését ismertető táblák segítik.

A Vízi Sétányon megfigyelt állat- és növényfajok listája megtekinthető és letölthető itt: http://www.hnp.hu/uploads/documents/fajlista.pdf