Az Alföld „vulkánjai”

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területén vulkanitok csak a pannon-pleisztocén üledéktakaró alatt találhatóak meg nagyobb tömegben. A Beregi-síkságon ez alól a tarpai Nagy-hegy és a barabási Kaszonyi- hegy képez ritka kivételt. Ezek olyan, törésvonal mentén elhelyezkedő romvulkánok, amelyek a belső-kárpáti vulkáni övezet részének tekinthetők. A vulkáni működésük fő szakasza 16,4-5,5 millió évvel ezelőttre tehető.

Tarpai Nagy-hegy

A Nagy-hegy eredetileg rétegvulkáni kúp lehetett, de az azóta eltelt hosszú idő alatt az erózió erősen lekoptatta, romvulkánná alakította. Puhább kőzetei az idők folyamán letarolódtak, és végül csak a vulkáni kürtő kemény, ellenálló kitöltése maradt meg domború lejtőjű kiemelkedés formájában.

A hegy területén 1860 és 1986 között kőfejtő működött, mely két szinten tárta fel a kőzeteket. A kb. 100 m átmérőjű, és 30-40 méter magas, nagyjából körkerületű kőfejtő fala kissé féloldalasan kibillent óriási lapokból áll, ezek felületét hematitos és limonitos bevonatok színezték vörösre.

A hegy aljzatát (a Kaszonyi-hegyhez hasonlóan) szarmata korú hullott és ártufa képződmények képezik. Kora a radiometrikus korvizsgálatok alapján 10,5 millió év.

A bányaudvaron belül a dácit két fő változata különíthető el. Az udvar középső, bástyaszerűen megmaradt része zöldesszürke agglomerátum jellegű dácitbreccsa anyagból áll. Mátrixa azonos a lekerekített vagy szögletes alakú bombákéval. Ebből a változatból írták le a roedderit, az osumilit-csoportba tartozó szilikátásvány kék színű, 1,5 mm-t is elérő kristályhalmazait. A hegy fő tömegét a kőbányászat számára jobban hasznosítható, litoklázisokkal sűrűn tagolt, oszlopos-pados elválású porfíros szövetű piroxén-dácit alkotja.

Az alsó bányába bevezető út mentén, illetve a bányaudvar bejáratánál jól megfigyelhetők a fiatalabb negyedidőszaki lejtőüledékekkel, löszös képződményekkel és a legömbölyített tömbökkel fedett pannon abráziós sziklateraszok, amelyek a Pannon-beltó hullámverési övezetében alakultak ki.

A területen található kifagyásos aprózódással keletkezett terresztrikus, dácit anyagú kavics azt bizonyítja, hogy a periglaciális jellegű lejtőfolyamatoknak egykor igen jelentős szerepe volt a hegy morfológiai képének kialakításában.

Az ember környezetformáló tevékenységének révén teljesen átalakult a hegy korábbi arculata. Ennek ellenére még ma is számos védett és fokozottan védett állatnak nyújt élőhelyet. Rovarvilágának legnevezetesebb képviselője a beregi futrinka (a faj első magyarországi példányát egy tarpai borospincéből írták le). A kőzetrepedések, sziklaüregek számos kétéltű és hüllőfajnak biztosítanak menedéket a téli hónapokban.

A hegyen évszázados hagyományai vannak a szőlő- és gyümölcstermesztésnek (szilva, cseresznye, meggy, alma, őszibarack). A lankás déli lejtőt szőlőültetvények és gyümölcsösök, apró présházak tarkítják. A lepusztult, romvulkánná alakult hegyet a jégkorszak szelei által szállított por betemette, ebbe a vastag lösztakaróba vágják évszázadok óta a borospincéket.

A hegy és bányaudvar a Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzet megalakulása (1982) óta országos jelentőségű védett természeti terület részét képezi.

Fotók: Habarics Béla

Barabási Kaszonyi-hegy

A barabási Kaszonyi-hegy folyásos szerkezetű riolit kőzetének a kora 11-12 millió évre tehető. Aljzatát szarmata riolit ártufa alkotja. Erre települt az észak-déli irányú törések mentén felszínre került vulkáni komplexum, amit üveges szövet riolitláva; salakos, majd kihűlve perlitet eredményező láva; illetve a legfiatalabb plagioklász-riolitláva kiömlése építik fel. A hegy felszínközeli vulkanitjainak fő tömegét ez utóbbi kiömlés kőzetei alkotják.

A korábban riolit-lávaként definiált kőzet a morfológia és szerkezeti elemek alapján egy ignimbrit takaró maradványa. Az ignimbritek sajátos vulkáni kőzetcsoportot alkotnak. Az újraolvadásnak köszönhetően a robbanásos kitörés során kialakult elsődleges kőzetjegyeik eltűnnek, és a laminárisan áramló viszkózus olvadék szöveti-szerkezeti elemei felülbélyegzik azokat.

Az olvadék térfoglalása az egyenetlen tufatérszín mélyedéseiben, völgyeiben haladt előre. A megszilárdulást morfológiai inverzió követte: az erózió teljes egészében eltávolította a külső üveges, kevésbé összesült zónákat és annak a hólyagüregekben (litofízákban) gazdag felső szintjéig jutott; míg a korábban a völgyekben mozgó vulkáni anyag összesült, lávaszerű részei radiális gerincek formájában őrződtek meg. E gerincek még ma is mintegy 100-120 méterrel magasodnak a Beregi-síkság ártéri üledékei fölé.

A megdermedés stádiumában képződött jellegzetes szerkezeti-morfológiai eleme az oszloposság; az oszlopok átmérője a peremek felé haladva csökken (1-5 méter). A függőlegest mindinkább eltérő, a folyás irányától kifelé hajló megjelenés a paleomorfológia okozta falhatás következménye. A tufa-zárványok gyakorisága az aljzat közelségére utal. A térfoglalás elején a hidegebb tufa és a forró láva érintkezésén fellépő hőhatás következményeként pár méter vastag üveges szegély képződött, amely az utólagos vízfelvétel eredményeként perlitesedett.

A vulkanitok fedője áthalmozott, vályogosodott lösz, mészkonkréciók nélkül. A tetőn és a felső lejtő szakaszokon csak vékony nyirokrétegként van jelen, a legmeredekebb lejtőkről hiányzik. Kora valószínűleg középső pleisztocén.

A Kaszonyi-hegy szigethegy-jellegének következtében itt olyan élőhelymozaikok és - fragmentumok vannak jelen elszigetelten és kis kiterjedésben, amelyek legközelebb csak a Kárpátok belső vulkáni láncolatához tartozó hegyeken - ill. szintén szigetszerűen -, a Beregi-sík Ukrajnához tartozó részein találhatók meg. A terület biogeográfiailag határhelyzet: természetföldrajzilag és a növényföldrajz területi beosztása szerint a Nagy-Alföld (Eupannonicum) része, de abból szigetszerűen kiemelkedvén, kárpáti és dacikus hatásokat is mutat.

A tervezési terület vegetációját sajátos, mozaikos élőhely-együttesek, mint a dárdáskaréjú tölgyeserdő, és tatárjuharos tölgyesek, továbbá sziklagyep-sztyepprét fragmentumok alkotják. A fauna és flóra különlegességét a védett, fokozottan védett vagy ritka növény- (pl. hosszúfüzér harangvirág, borsóképű lednek) és állatfajok (pl. uhu), ill. dacikus és kárpáti fajok (erdélyi tarsza, beregi futrinka) előfordulásai jelentik.

Az 1991-ben létrehozott Kaszonyi-hegy Természetvédelmi Terület rendeltetése a Beregi-síkból kiemelkedő szigetvulkán és a rajta kialakult, fajokban gazdag állatvilágnak otthont adó, változatos növényvilág védelme és tájképi értékeinek megőrzése.

Készült a „Tarpai Nagy-hegy – földtani képződmény részterület természetvédelmi kezelési terve” és a „Kaszonyi-hegy – földtani képződmény természeti emlék természetvédelmi kezelési terve” alapján.