“Nézd, itt vagyok most!”
 

Jeladós nyomkövetés a székicsérek védelme érdekében

Székicsér repül 
Fotó: Szilágyi Attila

Minden április végén egy izgalmas terepi időszak kezdődik a Dél-Nagykunságban, hiszen Afrikából megérkeznek helyi fészkelőhelyeire és párokba állnak a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság talán egyik “legikonikusabbnak”, illetve legértékesebbnek számító madártani értékei, a székicsérek (Glareola pratincola). Ezek a könnyed röptű madarak legjelentősebb fészkelőhelyeit mára már csak a Karcag és Kisújszállás környékén elterülő rizstelepek és az azokat övező szántóföldek adják, másik ismert költőhelye a Felső-Kiskunságban található. A Kárpát-medencén belül csak ez a két állománya maradt fent napjainkig.

A 2010-es évek elején a fészkelőpárok száma rendkívül megritkult és volt olyan év is, hogy a teljes állomány mérete nem érte el a 20 párat sem, így a székicsér közel került a kipusztuláshoz. Szerencsére a célzott természetvédelmi intézkedéseknek köszönhetően a populáció növekedésnek indult. A fészkelőhelyek pontosabb felmérései és a fészkelések rendszeresebb visszaellenőrzései alapján országos fészkelőállomány 2022-202 között 75-87 körül alakult, emellett állomány-stabilizálódás figyelhető meg, melyet a korábban színes gyűrűvel jelölt, költeni visszatérő egyedek növekvő száma is igazol.

    

Öreg gyűrűs székicsér 
Fotó: Kiss Ádám 
 

A szántóföldi élőhelyeken telepesen szaporodó székicsérek és velük vegyes kolóniát alkotó társfészkelő partimadár-fajok, így a bíbic (Vanellus vanellus), piroslábú cankó (Tringa totanus) és nagy goda (Limosa limosa) fokozottan ki vannak téve a mezőgazdasági földhasználat direkt és indirekt negatív hatásainak, így a fészkek feltérképezése és védőzónával való kijelölése elengedhetetlen megóvásuk érdekében. A fészekvédelem sikere a megfelelő minőségű természetvédő-gazdálkodó partneri együttműködésen múlik, hiszen minden talaj-és növényápolási munkálat előtt elengedhetlen a fészkek pontos helyének és fészkenként az aktuális költési stádium ismerete. Szerencsére a térségben gazdálkodó magánszemélyek és szervezetek hozzáállása minden esetben pozitív volt az elmúlt években és maximálisan segítették a védelmi törekvéseinket, melyet ezúton is köszönünk nekik!

A szántóföldi védelmi programunk másik alappillére a mezőgazdasági élőhely-fejlesztés, melynek célja partimadárvédelmi ugarok kialakítása, melyeken maximálisan biztosítva van a fészkelő székicsérek és a kísérő fajok nyugalma a fészkelési szezonban. Élőhelyfejlesztési programunk a kisújszállási Nagykun 2000 Mg. Zrt. segítségével zajlik nyolc éve, mely során az általuk kialakított ugarokon minden évben alakultak fészkelő kolóniák és székicsérfiókák tucatjai érték el itt sikeresen a röpképes kort.

  

Fiatal gyűrűs székicsér 
Fotó: Kiss Ádám 
 

A védelem mellett a faj kutatására is komoly figyelmet fordítunk, hiszen a természeti értékek ismeretének és ökológiai igényeinek hiányában a védelmi intézkedések is nehézkesebbek. Az Igazgatóság és Debreceni Egyetem szakmai koordinációja révén a korábbi években elkezdett egyedi színes gyűrűkkel történő jelölési programunk kiegészült egy, a faj kutatása szempontjából “mérföldkőnek” minősülő technikai eszköz alkalmazásával; idén 9 felnőtt korú madarat tudtunk műholdas jeladós eszközzel ellátni, mely a MBH Bank Nyrt. által támogatott projektből valósult meg. A madarak befogása és jelölése fokozott precizitást és megfelelő minőségű szervezést kívánt, melyet magas szakértelemmel rendelkező madárgyűrűző kollegáink végeztek, ennek köszönhetően a jeladók felhelyezései gyorsan és gördülékenyen zajlottak, melyet követően a madarak hamar visszanyerték szabadságukat és folytatták életüket. A jeladózott madarak nevet is kaptak; a programunk esetében ezt a székicséreket korábban kutató neves madarászok, kollegáink tiszteletére: a madarak megfogása sorrendjében a következők lettek: Szabó László Vilmos, “Laci bácsi”, Dr. Sterbetz István, “Pista bácsi”, Dr. Bankovics Attila, “Attila”, Dr. Aradi Csaba, “Csaba”, Dr. Kovács Gábor, “Gábor”, Dr. Gőri Szilvia Tünde, “Szilvi”, Széll Antal István, “Tóni”, Kapocsi István, “István”, Csíder Ibolya “Ibus”.

 A használt eszközök technikai részleteiről korábbi cikkünkben már beszámoltunk.

Laci bácsi nevű madár a fészkelőhelyén

  

"Laci bácsi" nevű madár jeladózáskor
Fotó: Kiss Ádám 
 

Az első, még május közepén jeladózott madarak elmozdulásai alapján már tulajdonképpen 24 óra elteltével meglepetés ért minket, hiszen a jeladós székicsérek ellátogattak egy általunk addig ismeretlen fészkelőhelyre, “kvázi” megmutattak nekünk egy addig ismeretlen kolóniát. Ennek az információnak köszönhetően ellenőriztük ezt a területet és 10 pár székicsér és 4 pár bíbic (Vanellus vanellus) fészkét találtuk meg. A terület földhasználója partner volt a védelem lebonyolításában, így a védőzóna-kijelölés gördülékenyen zajlott.

A jeladós madarak tavaszi-nyári mozgásai alapján az is kijelenthető, hogy a madarak rendkívűl “helyhűek”, költési sikeretelenséget követően a pótköltést is ebben a térségben végzik, illetve a sikeresen költő párok a térségben nevelik fel fiókáikat. A fészkelőhely-választás szempontjából a nagykunsági térség mozaikos tájszerkezete nagyon fontos ökológiai hatással van a székicsérekre, azaz rendkívül meghatározó a táplálkozó, ivó-és fürdőhelyként funckionáló mocsarak, árasztott területek, vagy éppen a rizsföldek közelsége. Annak ellenére, hogy a székicsérek gyors röptű, a levegőben rendkívül mobilis madarak, nagy távolságú elmozdulásokat a költési időszakban nem produkáltak, nem távolodtak el a fészkelőhelyektől jelentősebben.

Jeladós székicsér elmozdulásai térképen ábrázolva
 

A vizsgálatok folytatásakéntszeretnénk feltérképezni a vonuló és telelőterületeket, így bízunk benne, hogy a jelölt egyedek közül minél többen visszatérnek jövő tavasszal fontos információkkal a “hátukon”, így még alaposabban megismerhetjük e “nomád”, rejtett életmódot élő madárfaj Nagykunságon kívüli életét is.

A székicsér fokozottan védett madárfaj, természetvédelmi értéke 500 000 Ft

Írta: Kiss Ádám
Fényképezte:
Kiss Ádám és Szilágyi Attila
Természetvédelmi Őrszolgálat