2020.06.21

Ma is volt miért idegeskedni…

Délelőtt többször csörgött a telefonom, már nemcsak azt kellett volna tudnom, hogy mikor lesz a tiszavirágzás (mert már azt tudjuk), hanem azt is, hogy éppen a virágzás időpontjában milyen idő lesz. Egész napfelhős volt az ég, néha ki-kiütött a felhők mögül a nap, aztán úgy félnégy felé komolyan beborult az ég, de csak kis cseppekben szitálva esett. Nem kellett sokáig várni, amúgy rendesen eleredt négy óra előtt. Egy óra alatt 7 mm zuhant le. Ilyen panel még nem fordult elő a mögöttem lévő 18 éves (15 éve szervezünk túrákat) megfigyeléseim alatt. Viszont abban reménykedtem, hogy a kérészek a mögöttük lévő cca. egy millió év alatt csak-csak kidolgoztak erre is egy hatékony stratégiát.

Ma a bátraké volt a szerencse, azoké, akik mindenképpen látni akartak a Tisza legszebb napjaiból egyet. Mindannyian akartuk és elállt az eső! De ez csak nekünk volt jó, mert a kérészek az esőben is elkezdték a rajzást. Úgy látszik, hogy az idei tiszavirágzás a szürke színek jegyében zajlik le. Páratlan élmény az ember számra az a rajzás, mikor a napsütésben pompáznak ezek a rovarok, de el kell ezt is fogadnunk, és meglátni szépségét ebben az időjárási környezetben is.

A szokásosnál egy negyedórával korábban érkeztem le kikötőbe. A gátőrháznál pesti kenus csapat hezitált, mert még csöpögött kicsit. Lenn a kikötőben Julcsi küzdött a kishajóval, nem akart indulni. Vagy tíz ember a kikötő magaslat éléről figyelte a történéseket. A felhők sötétségéből adódó fényviszonyok korábban beindították a rajzást. A sarki nagy nyárfa derekán javában folyt a szubimágók vedlése. Aztán egy sötét esőkabát háttérrel is készülhetett közeli videó a vedlésről. Az nagyon jó jel, ha már mindenre rászállnak vedleni a hímek.

Legalább negyedóráig hezitáltam, hogy menjek-e vízre, vagy ne, aztán megérkezett a kolléganőm és együtt döntöttük el, hogy megyünk. Eddig szandálba jöttem le mindig, aztán mezítlábra váltottam a csónakban. Most, az esőre való tekintettel gumicsizmát húztam, de itt derült ki, hogy amint beleléptem a csónakban összegyűlt esővízbe, az egyik lábam merő vizes lett. Az új csizma selejtes, hát használjuk, ami soha nem ázik be, a jól bevált mezítelen lábat! A szokásos vízhőmérséklet mérés volt az első: 21 C, a léghőmérséklet ugyanannyi!

Mialatt a meregetéssel bíbelődtem, a csónak megtelt fiú tiszavirágokkal, vedlettek, beleszálltak, volt, amelyik csak pihent egyet és tovaröppent, de többet ki kellett tessékelni. Minden kikötői tárgyat beborítottak a „kinőtt kérészruhák”. Mire kifutottunk, a folyó közepén is megélénkült a női szakasz, egyik pillanatról a másikra lehetett érzékelni számuk növekedését. A part mellett a megtermékenyítési zónában már komoly, 20-25 db-ból összeálló tiszavirág-formációkat is lehetett látni. A napi csúcs, kb. negyedhét körül volt. Az előző napi rajzásoknál nagyságrendekkel nagyobb egyedszámot láthattunk. Becslésem szerint elérte a 100.000-es nagyságrendet. Már tegnap is lehetett érezni időnként a kibocsátott feromon illatot, de ma ezzel volt tele az egész vízfelszín. És, amit ma már lehetett hallani, de tegnap nem, a sok kicsi szárny sajátságos zizegése. Ezeket csak nagy egyedszámnál lehet tapasztalni.

A mai nap, ha a napsütést kivonjuk belőle, amolyan klasszikus tiszavirágzásos nap volt. A fiúkérészek tömeges megjelenésével kezdődött, szépen felfejlődött a lányok kompenzációs repülése, majd a parti zónából fokozatosan eltűntek a fiúk, és csak a folyó közepén folyt a nőstények peteszórása, és aztán csend és rengeteg hullámsírba eső, vergődő kis jószág.

Szép nap volt, és még holnap is szép lesz! És a végére egy tanulság : Nem szabad az esőtől megijedni!

Forrás: Tálas László
Fotók: Torkosné Egervári Ilona
(HNPI)