2020.06.16.
Újra csak várunk!
Tegnap előtt az előző napokhoz képest „meglódult” a kérészek száma, aztán tegnap az eső miatt nem jelentkezett egy sem a felszínen. És akkor tegnapelőtt már jöhetett volna az emberi számítás, (amint előzőleg, mint egy gondolati panelt emlegettem), vagyis, hogy a számuknak, előre gondolkodva, növekedni kellett volna. De a tényszámok minden gondolati elemet keményen szétzúznak, és rendbe teszik a dolgokat.
Ma korán mentem le, arra számítva, hogy a csónakomból ki kell merni a vizet. Aztán leérve egy majdnem teljesen száraz csónakfeneket találtam. Két szivacsnyi vizet szívattam fel a legmélyebb pontról. Negyed hat volt, korainak tűnt az indulás. Mikor leérkeztem még felhős volt az idő, de kisütött a nap, olyan bujkálósan, ahogy eddig szokott. A víz tovább áradt, mindent magával hoz, amit elér, gallyat, ágat, fát, és persze szemetet. És ma részvéttel tiszteleghettem egy ismeretlen ember elmúló életéért. Koszorút és vízbe szórt virágokat hozott a víz.
A napfényben a mólón ülve, míg vártam kolléganőmet, rendezgettem életem részét, a telefonjaimat. Makrancoskodott az egyik. Közben azon gondolkodtam, hogy ez alatt a 15 év alatt, mióta rendszeresen szervezünk tiszavirág néző túrákat, mennyire átalakultak a kommunikációs lehetőségeink. Ezeknek a telekommunikációs vívmányoknak köszönhetően, sokkal közelebb lehetünk egymáshoz, és remélem, hogy a sok rossz mellett, amire ezeket a csatornákat használják, a mi tiszavirágos dolgaink sok ember lelkébe hoznak boldogságot, megnyugvást és egy kis zöld szeretetet.
Egyedül voltam, a leszállóágán lévő nap sugarai vetődtek szemembe a fuvallatok keltette víz fodrok éleiről. Nem bántóan, a lemenő nap mély aranyba hajló simogató pászmáit tükrözve. Hat körül megjött a kolléganőm és indultunk is a napi felfedezésre. 18.20-kor láttuk meg az északi szakaszon az első hím tiszavirágot. Magányosan kerengett. Fordulás után egy nagy halfej bukkant ki mellettünk a folyó közepén, majd megmutatta magát teljes életnagyságban, egy kb. 10 kg-os busafejű busa volt. Kb. 300 méterrel lentebb egy újabb kérészfiú kerengett magányosan. Nem volt mozgalmasabb a déli oldal sem, a kikötőnél elhaladva egy nőstény repült a folyóközép felé, aztán a kécskei oldalon a sodorvonalban egy újabb hím bóklászott. Megpróbáltuk „üldözőbe” venni fotózás céljából. Végül egy kis videó lett belőle. Megfordultunk! Hopp egy hód, tette hódolatát! Vagyis nem zavartatta magát, csak egy kis időre bukott le, nem sejtett veszélyt, hát visszajött, ebből is lett egy kis videó.
A nap eredménye 4 tiszavirág, egy nőstény, és három hím Tiszainokánál. A vízhőmérséklet mérésekor nem akartam hinni a szememnek, mert 21.8oC-t mért több helyen a kis műszerem. Léghőmérséklet 24oC-ról indult és a kikötéskor 22,5oC lett.
Más dolgunk nem lehet, várjuk a holnapot!
Forrás: Tálas László
(HNPI)
PocketGuide az Ön személyes idegenvezetője.
