2020. 06.11.

Negyedik nap a vízen

Negyed hatkor már a kikötőben voltam középső fiammal. Ma sem maradhatott el a tegnap esti heves zivatarból hullott esővíz kiemelése a csónakfenékből. Marci érdeklődve nézegette a tegnap összedobott hőmérőt, a kis digitális készülékkel azonnal meg is mérte a víz hőmérsékletét. Ott a kikötőben 20,0^oC volt.

Korábban említettem a tiszavirágzás során tapasztalt paneleket, az évek során megismétlődő hasonlatos eseményeket. Ezen a gondolaton azóta sem jutottam túl, mert próbálok párhuzamokat vonni a másfél évtizedes tapasztalatokból, és keresni, rendezni a megfelelő elemeket. Ma napközben hosszan vezettem, és az utazás során ráér az ember párhuzamokat latolgatni. Arra jutottam, hogy a legjelentősebb panel, az maga az időjárás! Szinte minden évben a korábbi beszámolóimban színesen körbe írt sajátságos „tiszavirágzásos” hangulatú, majdnem misztikusnak mondható időjárás előzi meg a nagy rajzást. Ma ugyan szerencsénk volt, mert induláskor messziről fenyegettek bennünket a tegnapihoz hasonló morózus felhők, de mire elindultunk mind feloszlottak. Szép késődélutáni napsütésben tolt előre bennünket a kis Honda.

Ma, az előző napokhoz hasonlóan, az északi nagyobb körnek vágtunk neki, de a felső felén döntöttem el, hogy tovább megyünk a számomra olyan kedves „Kécskei egyenesig”. Többször lassítottunk, és mértük a víz hőmérsékletét, de nem változott a kikötőnél mérthez képest. Mindenütt 20,0^oC. Kicsit apadt a víz, a tegnapihoz képest 10 cm-t. Az apadás, szinte azonnal meglátszik a vízből kiemelkedő leveleken, ahogy megszáradnak, a vízből kiváló hordalék sara kiválik rajtuk, elárulva a csökkenő szintet.

A másik gondolat, amin már évek óta gondolkodom, hogy milyen lelkületű emberek lehetnek azok, akik a víz felszínén úszó műanyagszemetüket a folyóba szórták. Tegnap alig volt a vízen, míg lenn voltunk, de ma a beutazott 6 fkm alatt 9 különböző méretű flakont halásztunk ki. A dilemma az bennem, hogy ezeket az edényeket tele hozták le, visszafelé miért lesznek a töltősúlyuknál gazdáik számára olyannyira nehezek, hogy az ország területén kiépített szervezett szemétszállítás kukáiba kerüljenek.

A kécskei strand előtti egyenesbe érve pazar látvány fogadott bennünket, ugyan a nap még magasan járt, de az ellenfényben a part haragos, ezerféle zöldje és a víz fodrokon tükröződő, ringatózóan csillámló nap akaratlanul is ámulatba ejtő.

Eddig egyetlen tiszavirággal nem találkoztunk, a strand előtt visszafordultunk. A 281 és a 282 fkm között egyetlen magányos hím cikázott magában. Gyorsan leértünk a kikötőbe. A kikötés előtt amúgy is dél felé kell kerülni, mert a folyón kikötni csak folyással szemben lehet jól manőverezve kikötni. De előtte kíváncsiságból még egy kurta körrel rápillantottam a kisebbik zónámra is. A mai napot az egyetlen hím regisztrálásával kellett zárnunk. Nem sok, de tudjuk, jönni fog a többi is!

Forrás: Tálas László

(HNPI)