Tiszainoka, 2020.06.08.

Az első nap tapasztalatai

Az idén nem sietett a természet, szép nyugalmasan mérte ránk a meleget, mintha tudta volna, hogy a bezárt emberek szíve szakad meg, ha jó időben a lakás „négy sarkát” kell nézniük. Leginkább a városi ember jöhetett rá, hogy mennyire távol kerülhet a bezártságban az ember lételemétől, a természettől. És lélekben mennyire közel, mert a hiány mindig közel hoz bennünket belső igényeinkhez.

Mi, akik majd másfél évtizede szervezzük, hogy Önök ide tudjanak érni e páratlan természeti csoda kezdetére, a kialakult járvány helyzet alatt rengeteget törtük a fejünket, hogyan tudnánk az adott keretek között, a korábbi években megszokott módon, szervezett túráinkat megtartani. Sajnos, nem lehetséges! De a megfigyeléseinket, a korábbi évekhez hasonlóan, tovább folytatjuk, és az erről készült napi beszámolót, valamint a fővirágzás kezdetét a megszokott fórumon közzé tesszük, és Önökre bízzuk a döntést.

A mai nap, egyébként a tiszavirágzás időszakának megfelelő időjárás alakult ki. Szép napsütéses idő, hatalmas gomolyfelhőkkel, amikből bármikor akár viharfelhők is összeállhatnának. Időnként el-eltűnt a még estefelé is igen erős nap, de a megfigyelést egyáltalán nem zavarta. Csak ma került vízre csónakom, és különösen jó érzés volt újra elindulni, vízen lenni. Az évek alatt megszokott útvonal. Először a folyás iránnyal szemben felfelé kb. két folyamkilométer. Talán az utóbbi napok esőinek köszönhetően, a hétvégén kicsit megáradt a folyó, a sodorvonalban néhol uszadékfa, és a vízfelszínen a parti fűzfák fehér pelyhein utazó magjainak milliárdjai. Míg a kis motor vígan pöfögve tolta előre csónakom, arra gondoltam, hogy évek óta tervezzük, hogy a megfigyelések alatt mérjük a víz hőmérsékletét. Nem nagy dolog egy vízbe meríthető szondás digitális hőmérő, de valahogy ez eddig elmaradt. Holnaptól pontos vízhőfokot is fogok már írni. Annyi teóriát felállítottunk már a virágzással kapcsolatosan, amik évről évre megdőltek. Hátha ebből a vízhőfok mérésből ki tudunk következtetni valami okosat.

A felső szakaszon semmi különöset nem láttunk, csak néhány kapás nélküli horgász ásítozva kucorgott lépcsője alján. Fél hét felé járt az idő, amikor a déli oldalra is lekanyarodtam. Itt kevesebbet kell menni, mert a kérészeknek alkalmas folyópart ott elfogy, gyerekkoromtól kedves homokos strand kezdődik, kövezéssel védett, hosszú partszakasz, ahol csak nagy virágzások idején szokott kérész repülni. A strand előtti éles kanyar után visszafordultam és belőle kiérve a baloldalamon, tőlem néhány méterre egy nőstény kérész hiába kereste élete párját. Korán kelt, a kérész fiúk nagy szereplése, még várat magára.

Forrás: Tálas László 

(HNPI)