2019. 06. 09.

Amikor készülődünk a tiszavirágzás túrák szervezésére, a félelmek között mindig ott van, hogy „Nehogy magas legyen a folyó vízszintje”. 2010-ben nagyon keserű tapasztalatokat szerezhettünk a magas vízszinttel kapcsolatban, hiszen közelébe sem mehettünk a folyónak. Igaz, akkor talán értelme sem lett volna.

Tálas László kollégánk legutóbbi megfigyelése után az alábbiakról számolt be:

„Most, hogy a száraz tavasz után emlékeim legcsapadékosabb májusa köszöntött ránk, újra előjöttek a 2010-es emlékek, bár a veszély koránt sem akkora, mint akkor, de a folyóhoz most sem lehet lemenni. Napok óta minden este megnézem mi a helyzet, hátha változott, de nem! Tegnap még ráadásul a lejáró aszfaltjára keresztben, még egy hatalmas kőris is jobbnak látta fekvő helyzetet felvenni.  Haragos zöld lombjával teljesen elzárva előlem még a kilátást is. Ma, elhatároztam, hogy átmászok rajta és a vízen átgázolva bejutok a kompház magaslatára. Átmásztam a fán és visszafordultam. Annak ellenére, hogy ma már apadásnak indult a víz, nem volt elég a combig felhúzott nadrág. De legalább már messziről láthattam a vizet. Eddig áradt és akkor hideg és nagyon hordalékos a víz. Most tisztábbnak tűnik, de elég hidegnek éreztem, talán már nem rohan annyira. Ahogy átvergődtem a kidőlt fán, a feltöltődött kubikgödrök állóvizeiben felszaporodott szúnyogok hada támadott meg, és csak visszafelé néztem meg tüzetesen a vizet, lárváktól volt fekete. Szép kilátásaink lesznek, szúnyogból lesz elég az idén.
A tiszavirágzással kapcsolatosan csak arról a bizonytalanságról számolhatok be, mint amit minden évben megteszek. Olyan korai, mint tavaly már nem lesz. Eddig még, 2010-et kivéve, nem maradt el. Az idén is lenni fog! Mindig aggódunk, aztán egyszer csak ránk köszönt az élővilág évmilliós csodája!"