Általános leírás:

Az élőhely síkságokon és dombvidékeken fordul elő, melyek édesvízi élőhelyekhez kötődve alakulnak ki általában lapos felszíneken (fennsíkokon, ártereken, medencékben). Kialakulhatnak folyók zátonyain, partjain, azok árterületén lévő mocsarak szegélyében.

Legnagyobb kiterjedésben szántók belvizeiben jelennek meg, de gyakran találhatóak dombvidéki fennsíkok időszakos mocsaraiban. Csapadékos évben nagy kiterjedésben találhatók meg nedves szántókon, száraz időszakban folyók, tavak partjaihoz köthető előfordulásuk. Termőhelyük általában időszakosan vízborítású. Kialakulásuk alapfeltétele, hogy a termőhely vízborítása időszakosan fluktuáljon. Viszont gyakran jelennek meg talajvíz által befolyásolt nedves felszíneken, ahol bár a víz nem borítja a talajfelszínt, de az év nagy részében átitatja.

Elterjedés:

Egész Európában elterjedt élőhely. Több típusra osztható, melyek közül a belvizek törpekákásai nevezhetők a pannon régió jellegzetességének.

Potenciális élőhelyek kiterjedése 100.000 ha körül van. Dombvidékeinken csak szórványosan jelenik meg. Az Alföldön és a Kisalföldön nagyobb folyóink mentén általánosan elterjedt élőhely.

Természetvédelmi helyzet:

Időszakos zavarásnak kitett termőhelyeken jelennek meg, ahol a bolygatást állati és emberi eredetű zavarás, vagy vízviszonyok ingadozása okozza. Termőhelyüket a vízrendezések – a meliorációs tevékenységek az árterület belvizeiben kialakulókat, a partbiztosítások és a folyószabályozások a part mentén létrejövő típusokat - veszélyeztetik leginkább. Az iszapnövényzet legveszélyeztetettebb típusa a nedves felszíneken kialakuló pionír növényzet, melyek bolygatását leginkább az állatok taposása, legelése jelenti. Az említett hatások miatt az iszapnövény-vegetáció több faja veszélyeztetetté vált hazánkban, illetve egész Európában.

Folyókhoz közeli állományok esetében fontos, hogy lehetőleg a természetes folyódinamikai folyamatok tudjanak érvényesülni. Költséghatékonyabb, valamint egyszerűbb lenne a gazdálkodást és emberi igényeket a belvízjárta területekhez igazítani, szakítva a jelenlegi gyakorlattal.

A rekonstruált mocsarak legeltetése során viszont lehetséges az iszapvegetáció további fenntartása.

Védettség:

Az Európai Unióban az 1992-ben elfogadott Élőhelyvédelmi Irányelv (92/43/EGK) alapján közösségi jelentőségű élőhelytípusnak minősül.

Irodalomjegyzék:

MESTERHÁZY ATTILA, KIRÁLY GERGELY (2014): Oligo-mezotróf állóvizek Littorelletea uniflorae és /vagy ISOETO-Nanojuncetea vegetációval (3130). In HARASZTHY L. (szerk.): Natura 2000 fajok és élőhelyek Magyarországon; Pro Vértes Közalapítvány, Csákvár: 770-772. o.