Általános leírás:

Ide tartoznak a laza alapkőzeten található, kétszikű fajokban is gazdag, főként széles levelű pázsitfüvek által dominált, zárt, többszintű, többnyire erdei fajokat is tartalmazó félszáraz gyepek (H4). Főbb jellemzője a domináns és alárendelt fajok rendkívüli változatossága, a nagy fajgazdagság. Uralkodó fajaik a széles levelű füvek: csomós ebír (Dactylis glomerata), franciaperje (Arrhenatherum elatius), réti csenkesz (Festuca pratensis), tollas szálkaperje (Brachypodium pinnatum), sudár rozsnok (Bromus erectus). Mellette meghatározó a nagy termetű kétszikűek, általában az erdőssztyeppi fajok: piros gólyaorr (Geranium sanguineum), mezei zsálya (Salvia pratensis), buglyos kocsord (Peucedanum alsaticum), peremizsfajok (Inula ssp.), nagyezerjófű (Dictamnus albus), sátoros margitvirág (Tanacetum corymbosum), szarvaskocsord (Peucedanum cervaria), foltos véreslapu (Hypochoeris maculata) és sok más faj jelenléte.

Elterjedés:

Közép-és Kelet-Európában az erdőssztyeppövben, valamint Európa-szerte a lomboserdők zónájában a szálkaperjés-rozsnokos gyepek és erdőssztyepprétek elterjedt élőhelyek.

A Kárpát-medencében elsősorban a domb-és hegyvidéki élőhelytípus. Az alföldi régiókban fragmentumokban, illetve csak foltszerűen maradt fent. Hazai kiterjedése az élőhelynek mindegy 8500 hektár, melyből természetközeli állományok valamivel több, mint 4000 hektárt tesznek ki.

Természetvédelmi helyzet:

A kaszálás és legeltetés kulcsfontosságú a fajgazdag, félszáraz gyepek megőrzésében. Kezelés nélkül ezen gyepek előbb fajokban elszegényednek, végül beerdősülnek.

Ugyancsak pusztulásukhoz vezet a mesterséges erdősítés, mert a lombkorona erős árnyalását nem viselik el a fényigényes gyepfajok. Veszélyeztető tényező még, főként nedvesebb területeken az özönnövények terjedése, valamint a túltartott vadállomány. Amennyiben nincs lehetőség legeltetésre, kaszálásra a cserje- és facsemeték irtását gyakrabban és körültekintőbben kell végezni. Egyes élőlénycsoportok, főként a növények, jelesül számos ritka faj (kökörcsinek (Pulsatilla ssp.), tavaszi hérics (Adonis vernalis), kosborok (Orchis ssp.) esetében egyértelműen pozitív az égetés hatása. Javítja a legelő fűhozamát, hozzájárul a fenntartásához. Természetvédelmi szempontból azonban nem minden esetben pozitív az égetés. Jó néhány állatcsoport számára végzetes, mások számára pedig rendkívül káros.

Amennyiben mégis ezt a módszert kell alkalmazni, mindenképpen télen és foltszerűen kell megvalósítani.

Fontos kezelési elem még a fa, cserje és lágyszárú özönfajok visszaszorítása, irtása.

A túlzottan nagy létszámban jelenlévő vadállomány hatása egyértelműen káros. Mindazonáltal a megfelelő létszámú vad jelenléte, legelése kívánatos.

Védettség:

Az Európai Unióban az 1992-ben elfogadott Élőhelyvédelmi Irányelv (92/43/EGK) alapján kiemelt közösségi jelentőségű élőhelytípusnak minősül.

Irodalomjegyzék:

MESTERHÁZY ATTILA, KIRÁLY GERGELY (2014): Meszes alapkőzetű természetes száraz gyepek és cserjésedett változataik (6210). In HARASZTHY L. (szerk.): Natura 2000 fajok és élőhelyek Magyarországon; Pro Vértes Közalapítvány, Csákvár: 800-803. o.