Általános leírás:

Folyók hullámterén élő, vagy egykori árterén fekvő, elöntés után szabaddá váló nedves felszíneken fejlődő, döntően egyéves fajok alkotta, rendkívül gyorsan változó pionír élőhelytípus. Pontos elkülönítése nehéz, mert majdnem minden más élőhelyekkel (pl. mocsári növényzet) mozaikoló megjelenésű, és mivel a természetes pionír és ruderális jellegű fajok együttes előfordulása jellemzi. Általában iszaplakó fajok jellemzik, a ruderális elemek nem dominánsak.

Elterjedés:

Az élőhely egykor Közép- és Nyugat-Európában egykor volt, melyet a Mediterrániumban más jellegű pionír egyéves növényközösségek váltanak fel.

Magyarországon nagyobb folyók, valamint egykori árterük pionír, nedves és üde élőhelyein rendszeresen, másutt alkalmilag megtalálható.

Természetvédelmi helyzet:

Amennyiben a dinamikus folyamatok nem működnek, az élőhely rövid idő alatt megszűnik és zárt, évelő fajok alkotta közösségek veszik át a helyét.

A fejlett országokban az élőhely erősen megritkult, mivel a folyószabályozások és tájrendezés során a természetes termőhelyi dinamikát mutató, fluktuáló vízborítású nedves felszínek kialakulására minimális az esély. Ennek következtében nem csak az élőhelytípus, hanem számos pionír faj is megritkult, vagy eltűnt nagy területekről. Hazánkban a helyzet valamivel kedvezőbb, mert számos holtág és időszakos meder elöntés esetén megfelelő élőhelyet biztosíthat a folyóktól távolabb is.

Az ártéri pionír növényzet megóvása csak az állandóan változó termőhelyi környezet fenntartásával lehetséges, mely a holtmedrek és folyók ökológiai rendszerének nagyobb léptékű fenntartásával, általában más ökológiai célokkal együtt valósulhat meg.

Komplex kezelés keretében biztosítható például a nem túl meredek part menti rézsűk megléte, iszapos partok rendszeres kialakulása, tartósan azonos vízállások, vagy hektikusan ismétlődő nagyobb vízingadozások kialakításának kerülése. A vízszint periodikus ingadozásával állandó vízszintű medreken is biztosíthatók kialakulásuk feltételei.

Védettség:

Az Európai Unióban az 1992-ben elfogadott Élőhelyvédelmi Irányelv (92/43/EGK) alapján közösségi jelentőségű élőhelytípusnak minősül.

Irodalomjegyzék:

MESTERHÁZY ATTILA, KIRÁLY GERGELY (2014): Iszapos partú folyók részben Chenopodion rubri, részben Bidention növényzettel (3270). In HARASZTHY L. (szerk.): Natura 2000 fajok és élőhelyek Magyarországon; Pro Vértes Közalapítvány, Csákvár: 783-785. o.