Általános leírás:

Néha domb és hegyvidékeken, de leggyakrabban síkvidéken lévő természetes eutrofizálódó hínárnövényeink állományai tartoznak ide. Csak ritkán száradnak ki, így vizük foszforban és nitrogénben folyamatosan dúsul. Termőhelyük lehet lefűződött holtág, medencékben vagy fennsíkon lévő mélyedésekben kialakult olyan természetes vízfelületek, melyek vízutánpótlásában meghatározó a tápanyagban gazdag felszíni víz. Az évek folyamán szervesanyagban gazdag iszap képződik az aljzaton a folyamatosan bomló vízinövényzet miatt. Láposodásuk nem jellemző, termőhelyük nem szikesedik.

Az itt található fajok leginkább a lassan áramló, vagy álló vizekhez kötődik és tágtűrésűek a víz tápanyagtartalmával szemben.

Elterjedés:

Európa jelentős részén, főként nagyobb folyók széles árterületein előforduló élőhely. Elterjedtnek számít Nyugat-, Közép- és Kelet-Európában. Míg a Mediterrániumban korlátozottak a termőhelyi feltételei.

Hazánkban legnagyobb állományok a Duna, Tisza, Dráva, Bodrog, Hármas-Körös holtágaiban találhatók. Hazánkban természetes eutróf tavak kiterjedése 5000-10.000 hektárra tehető.

Természetvédelmi helyzet:

A túlzott horgászati használat az eutrofizáció fokozódásával járhat. Előfordul, hogy ezekbe a horgászvizekbe idegenhonos, növényevő halfajokat telepítenek, ami a hínárvegetáció borításának csökkenéséhez járul hozzá. Néhány holtág esetében szennyvízbevezetés is történik, így a hipertróf állapot következtében erőteljes algásodás lép fel. A hínárfajok rendszerint eltűnnek az ilyen jellegű szennyezések mellett.

Aktív beavatkozást a szántóföldi művelés alatt lévő területek szorításában található állományok igényelnek. Pufferzóna létrehozásával csökkenthető a szervesanyag bejutása, ezáltal lassítható az élőhely szukcessziója.

Fontos az esetleges szennyezőforrások felmérése, megszüntetése. Törekedni kell arra, hogy az élőhely környezetét, természetes vízforgalmát minél kisebb mesterséges beavatkozás érintse, mert a zavarás teret adhat az özönnövények megtelepedésének, elterjedésének.

Védettség:

Az Európai Unióban az 1992-ben elfogadott Élőhelyvédelmi Irányelv (92/43/EGK) alapján közösségi jelentőségű élőhelytípusnak minősül.

Irodalomjegyzék:

MESTERHÁZY ATTILA, KIRÁLY GERGELY (2014): Természetes eutróf tavak Magnopotamion vagy Hydrocharition növényzettel (3150). In HARASZTHY L. (szerk.): Natura 2000 fajok és élőhelyek Magyarországon; Pro Vértes Közalapítvány, Csákvár: 773-776. o.