Általános leírás:

Két élőhely tartozik ide: a löszfalnövényzet (I2), és az alföldi zonális löszgyepek, a Mezőföld löszgyepei és a középhegységek lábainak alsó zónájában lévő, még síkvidéki jellegű löszgyepek (H5a). A löszgyepek humuszban gazdag általában gazdag talajokon kialakuló zárt szárazgyepek. Uralkodó fűfajuk legtöbbször vékony csenkesz (Festuca valesiaca), pusztai csenkesz (Festuca rupicola), gyakran deres tarackbúza (Agropyron intermedium), kunkorgó árvalányhaj (Stipa capillata), árva rozsnok (Bromus inermis), kenyérfű. Jellemző, gyakori kétszikű a ligeti zsálya (Salvia nemorosa), macskahere (Phlomis tuberosa), magyar kutyatej (Euphorbia glareosa). Ritkaságok a volgamenti hérics (Adonis volgensis), kónya zsálya (Salvia nutans). Közösségi jelentőségű fajok tátorján (Crambe tataria), piros kígyószisz (Echium maculatum). Löszfalak és szakadópartok ürömpuszta-jellegű növényzete (I2) a löszgyepeknél szélsőségesebb termőhelyi viszonyokkal jellemezhető. Félsivatagi jellegű (taréjos búzafű (Agropyron cristatum), heverő seprőfű (Kochia prostrata)) és/vagy egyéb törpecserjék által alkotott pionír élőhelyek.

Elterjedés:

Löszgyep Eurázsiai kontinentális területein változatos típusokban megjelenő élőhely. Hazai változata szubendemikus jellegű. Legelterjedtebb a tiszai Alföld szikes pusztáinak löszkiemelkedésein, illetve mezsgyéken. Állományok zöme erősen degradált. Összkiterjedése mindegy 25000 ha. Az Északi- és Dunántúli-középhegység lábainál sokkal fajgazdagabb állományok maradtak. Előfordul még a Dunántúli-dombság keleti, szárazabb klímájú felében. Alig fordul elő a Nyugat-Dunántúlon és a Kisalföldön. A dunai Alföldön elsősorban a Mezőföldön vannak természetesebb, a Dunamenti-síkság kőzetlisztes hátjain pedig inkább leromlott állományai.

A löszfalnövényzet a Fekete-tenger nyugati mellékétől a Kárpát-medencéig fordul elő. Hazai kiterjedése kb. 95 ha. Jelenleg mindegy 150 helyről ismert. Leggyakoribb dunai Alföldön, Dunántúli-dombságon, Északi-középhegységben, Alföld kunhalmain.

Természetvédelmi helyzet:

A mai állományok 40%-át a kaszálás, vagy legeltetés felhagyását követő cserjésedés. Különösen veszélyeztetettek a halmokra, mezsgyékre szorult kis kiterjedésű állományok.

Védettség:

Az Európai Unióban az 1992-ben elfogadott Élőhelyvédelmi Irányelv (92/43/EGK) alapján kiemelt jelentőségű közösségi élőhelytípusnak minősül.

Irodalomjegyzék:

MESTERHÁZY ATTILA, KIRÁLY GERGELY (2014): Szubpannon sztyeppek (6240). In HARASZTHY L. (szerk.): Natura 2000 fajok és élőhelyek Magyarországon; Pro Vértes Közalapítvány, Csákvár: 810-816 o.