Zöld seprőmoha

Általános leírás, életmód:

A zöld seprőmoha általában sűrű, sárgás- vagy sötétzöld, kb. 5 cm magas párnákat alkotó mohafaj. Levei ép szélűek vagy felül gyengén fogasak, felállóak, egyenesek.

A levélcsúcs gyakran letörik, ami fontos szerepet játszik a faj fennmaradásában és terjedésében. A letört levélvégekből előtelep képződésén át újabb telepek jöhetnek létre. Az ilyen módon történő vegetatív szaporodása a teljes vegetációs időszakban folyamatos.

Spóratokot csak viszonylag ritkán fejleszt, spóraérése valószínűleg augusztus-szeptemberre esik.

Elterjedés:

A zöld seprőmoha elterjedési területe viszonylag nagy: Észak- és Közép-Európán kívül Észak-Amerikában és Ázsiában is megtalálható. Szubkontinentális, montán elterjedésű faj.

Magyarországon ismert állományainak kb. 80 %-a a Bükk hegységben él, ezenkívül néhány szórványadata ismert a Zemplénből, valamint Göcsej és Bátorliget térségéből. Az egyes populációk mérete meglehetősen kicsi.

Termőhelyei egész éven át magas páratartalmú, üde körülményeket nyújtó erdők nagyméretű, idős fáinak a kérgén találhatók. Elsősorban bükkön és tölgyön fordul elő, de más lombhullató fákon is él. Ritkán holt fán vagy sziklán megtelepszik.

Természetvédelmi helyzet:

Sérülékeny faj, az élőhelyéül szolgáló idős erdők véghasználata többnyire a lokális populációk pusztulását eredményezi. A tarvágáson alapuló erdőgazdálkodás élőhelyeinek fragmentációját, az idős fák és ezzel a megfelelő aljzatok megszűnését, valamint a mikroklíma megváltozását idézi elő. A zöld seprőmoha fennmaradását tehát nagymértékben veszélyezteti az intenzív erdőgazdálkodás.

Védettség:

Az 1992-ben elfogadott Élőhelyvédelmi Irányelv (92/43/EGK) alapján Natura 2000-es közösségi jelentőségű jelölőfaj.

A Berni Egyezmény I. függelékében szerepelő faj. Az IUCN globális Vörös Listáján nem szerepel, a magyar Vörös Listán „sebezhető”-ként jelenik meg.

Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 5.000 Ft.

Irodalomjegyzék:

ORBÁN SÁNDOR – VAJDA LÁSZLÓ (1983): Magyarország mohaflórájának kézikönyve; Akadémiai Kiadó, Budapest. 518. o.

PAPP BEÁTA – ÓDOR PÉTER – SZURDOKI ERZSÉBET (2014): Zöld seprőmoha Dicranum viride (Sullivant & Lesquereux) Lindberg, 1863. In HARASZTHY L. (szerk.): Natura 2000 fajok és élőhelyek Magyarországon; Pro Vértes Közalapítvány, Csákvár: 28-30.o.

KISNÉ DR. FODOR LÍVIA – VARGA ILDIKÓ (szerk.) (2006): KvVM Természetvédelmi Hivatal – Fajmegőrzési tervek: Zöld seprőmoha (Dicranum viride); Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, Természetvédelmi Hivatal; Budapest

Fényképek:

Forrás:

http://www.termeszetvedelem.hu/_user/vedett_fajok_images/79_1376308963.jpg