Vörösnyakú vöcsök

Általános leírás, életmód:

A búbos vöcsöknél (Podiceps cristatus) kisebb termetű, vastagabb és rövidebb nyakú vöcsökféle. Kifejezetten ék alakú, sötét csőrének tövén jellegzetes sárga folt látható.

Homloka, fejteteje, nyakának hátulsó fele és a háta fekete, pofája és torka szürkésfehér, nyakának elülső része és begye rozsdavörös, hasa pedig selymesfehér színű. Szárnyán a világos szárnyfoltja a búbos vöcsökénél kevésbé kifejezett. Télen torka halványabb sötét színű lesz, a fejen azonban ekkor sem látható éles fekete-fehér kontraszt.

A fiatalok hasonlítanak a nyugalmi ruhás madárhoz, de fehér pofája és fülfedői sötéten sávozottak, nyaka vörösesbarna és a csőrtő sárga színe kiterjedtebb.

Hazánkban az egyik legritkább fészkelő vöcsökfaj, március végén, április során tér vissza költőhelyeire. Nászviselkedésük nagyon hasonló a búbos vöcsökéhez: a pár tagjai násztáncuk során fejüket rázzák, illetve a víz alól felhozott hínárdarabkákkal ajándékozzák meg egymást, miközben folyamatosan hallatják hangjukat. Évente egyszer költ, más vöcskökhöz hasonlóan ritkás nád vagy gyékény közé lebegő hínárnövényzetre építi gyékény és nádlevelekből álló úszó fészkét, melyre moszatokat és hínárdarabokat hord. A fészket gyakran még tojásrakást követően, illetve a kotlás ideje alatt is tatarozza. Május első felében rakja le 4-6 tojását, melyeken a szülők felváltva kotlanak 22-23 napig. A fiókák felszáradásuk után azonnal elhagyják a fészket, ahová ezt követően csak ritkán térnek vissza. A fiatalok körülbelül 2 hónapos korukra válnak önállókká, és kétévesen lesznek ivarérettek.

Táplálékát főként a víz alá bukva keresi, melyhez a lebukás előtt a többi kisméretű vöcsökhöz hasonlóan kissé kiugrik a vízből. Elsősorban vízi rovarokkal és lárváikkal, puhatestűekkel, kétéltűekkel, apró halakkal táplálkozik, de növényi eredetű táplálékot, illetve rendszeresen tollat is fogyaszt.

Vonuló madarunk, a telet a Földközi- és a Fekete-tenger környékén tölti. Hazánkban általában áprilistól októberig találkozhatunk vele.

Elterjedés:

Észak-Amerika nyugati részén Alaszkától a Nagy-tavakig, valamint Európában és Ázsiában is elterjedt. Európában Svédországtól, Németországtól és Magyarországtól keletre fészkel csak rendszeresen. Legjelentősebb állományai Ukrajnában, Finnországban, Romániában és Lettországban vannak.

Magyarországon kis számú és szórványos fészkelő, illetve rendszeres átvonuló. Március végétől egészen decemberig megfigyelhető, de egyes példányai akár át is telelhetnek. A Dunántúlon ritka fészkelő, de rendszeres átvonuló a Balatonon, a Fertőn, a Velencei-tavon és a nagyobb halastavakon. Az Alföldön viszonylag gyakoribb. A Tisza menti holtágakban és a Hortobágyon rendszeresen fészkel, de alkalmilag bármilyen halastavon, vízálláson és mocsárban is megtelepszik.

A sík területeket kedveli, ahol a dús növényzetű, sekély állóvizeket keresi fel. Mocsarak, halastavak, holtágak, lápok, kisebb tavak fészkelő madara, de a nagyobb tavak sekélyebb részein is megtelepszik. Télen lehúzódik a tengerpartokra is.

Természetvédelmi helyzet:

Az élőhelyeinek megszűnése, illetve a vizek rekreációs célú felhasználása veszélyezteti a fajt.

Költésidőben a nem megfelelően alkalmazott halastó-kezelés (pl.: lehalászás, hínár-kaszálás) tönkre teheti fészkelését. Telelőhelyein a különböző halászati módszerek hatnak rájuk negatívan.

Védettség:

Az 1979-ben megalkotott madárvédelmi irányelv (2009/147/EK korábban 79/409/EGK) alapján közösségi jelentőségű Natura 2000-es jelölőfaj.

A Berni Egyezmény és a Bonni Egyezmény II. függelékében is szerepel.

Szerepel az AEWA, azaz a „Nemzetközi megállapodás az afrikai-eurázsiai vándorló vízimadarak védelméről” mellékletében.

A Vörös Listán globálisan és európai viszonylatban is „nem fenyegetett”-ként tartják számon.

Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250.000 Ft.

Irodalomjegyzék:

KILLIAN MULLARNEY; LARS SVENSON; DAN ZETTERSTRÖM; PETER J. GRANT (2013): Madárhatározó - Európa és Magyarország legátfogóbb terepi határozója, 5. kiadás; Park Könyvkiadó, Budapest

DR. SZÉKESSY VILMOS (szerk.) (1958): Magyarország állatvilága (Fauna Hungariae) XXI. kötet Madarak (Aves), Akadémia Kiadó, Budapest

ECSEDI ZOLTÁN, KOVÁCS GÁBOR, IFJ. OLÁH JÁNOS, KONYHÁS SÁNDOR, VÉGVÁRI ZSOLT, TAR JÁNOS, GÁL ANDRÁS, JUHÁSZ LAJOS, ZÖLD BARNA, EMRI TAMÁS, SÁNDOR ISTVÁN, ZEKE TAMÁS, SZILÁGYI ATTILA, GYÜRE PÉTER, KAPOCSI ISTVÁN, TAR ATTILA, KOVÁCS GERGELY, ENDES MIHÁLY, DUDÁS MIKLÓS (2004): A Hortobágy madárvilága. Hortobágy Természetvédelmi Egyesület, Balmazújváros – Szeged

UJHELYI PÉTER (szerk.) (2005):Élővilág enciklopédia – A Kárpát-medence állatai, Kossuth Kiadó, Budapest

SHMIDT EGON (2000): Madárlexikon; Anno Kiadó, Budapest

MAGYAR MADÁRTANI ÉS TERMÉSZETVÉDELMI EGYESÜLET (2017) Magyarország madarai: Vörösnyakú vöcsök. http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-podena Letöltés dátuma: 2017-06-28

http://www.iucnredlist.org/details/22696599/0 letöltés dátuma: 2017.06.28. (az oldal nem elérhető)

Fényképek:

Forrás:

https://termeszetvedelem.hu/talalati-oldal/?type=vedett-fajok&id=1370#images-1