Vörös gém

Általános leírás, életmód:

A vörös gém (Ardea purpurea) nagytermetű gémféle, testhossza eléri a 70-90 cm-t. Fejük keskeny, csaknem egybeolvad a hosszú, egyenletesen vékony sárga csőrükkel. Szemük szintén sárga színű. Fejtetejükön sötét sapkát viselnek, tarkójukról pedig általában két rövid, vékony fekete dísztoll lóg le. Fej- és nyakoldaluk vöröses színű, vékony feketés hosszanti csíkokkal a nyakoldalon és a nyak elülső részén. Hátuk és szárnyuk felső oldala vasszürkés színű, szárnyukon barnásvörösesen irizáló árnyalattal. Alsó szárnyfedőik rozsdabarnák.

Alsótestükön a mell némi feketés mintázattal tarkított gesztenyebarna, hasuk és a lágyéki rész pedig feketés. Farkuk rövid, lábaik hosszúak, sárgás színűek.

A hímek és a tojók hasonlók, bár a hímek színei kissé élénkebbek lehetnek.

A fiatalok kevésbé szürkések, inkább fakó vörösesbarna színűek, és a mintáik határozatlanabbak. Nyakoldalukon a sötét sávok keskenyek, olykor szakadozottak, hátukon és szárnyuk felső oldalán pedig a tollak közepe sötétbarnás, széles vöröses-okkersárgás szegéssel. Alsótestük sárgás krémszínű, barnásszürke hosszanti foltokkal.

Március legvégén, illetve április folyamán térnek vissza telelőterületeikről, és a párok április végén már meg is kezdik a fészekrakást. Laza telepekben költenek, fészkeiket a víz felszín felett 1–1,5 méteres magasságban építik meg összehordott nádszálakból. A tojók többnyire májusban rakják le 4-6 kékeszöld tojásaikat, melyeken a pár mindkét tagja kotlik. A fiókák 25-28 nap alatt kelnek ki. Kirepülésük előtt már ki-kijárkálnak a fészekből, majd július közepe táján hagyják el végleg, de a szülök rövid ideig még ezt követőn is etetik őket.

Költőhelyeiktől gyakran jelentős távolságokra is eljárnak táplálkozni. Elsősorban nád között vagy nádszegély mentén vadásznak, de kedvelik a székisásokat is. Táplálékuk alapvetően halakból, vízi rovarokból, apróbb rákokból, ebihalakból, piócákból, és egyéb puhatestűekből áll, de nyílt üde legelőkön pockokat, egereket, sáskákat is zsákmányolnak.

A hideg elől augusztus végén-szeptember folyamán vonulnak el, és a telet Afrika Szaharán túli részén töltik.

Elterjedés:

Elsősorban a mérsékelt és a trópusi éghajlatú területeket részesítik előnyben, így alapvetően Afrika, Dél-Ázsia, illetve Európa déli területein fordulnak elő.

Magyarországon szinte mindenütt megtalálható, de a hazai állomány legjelentősebb része az Alföld nádasaiban él.

Kimondottan nádaslakó faj, de olykor mocsaras területeken, üde, nedves réteken, alkalmanként tarlókon is találkozhatunk velük.

Természetvédelmi helyzet:

Hazai fészkelő-állománya stabilnak mondható.

A faj hazai populációira fészkelőhelyeik megsemmisítése (pl.: túlzott mértékű nádaratás, felgyújtás) jelenthet veszélyt, de a fészkelésük meghiúsulásához vezet költőtelepeiket magában foglaló víztestek lecsapolása is.

Védettség:

Az 1979-ben megalkotott madárvédelmi irányelv (2009/147/EK korábban 79/409/EGK) alapján Natura 2000-es közösségi jelentőségű faj.

A Berni Egyezmény és a Bonni Egyezmény II. függelékében is szerepel. Az IUCN „nem fenyegetett”-ként tartja számon, illetve a magyar Vörös Listán szintén „nem fenyegetett”-ként jelenik.

Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250.000 Ft.

Irodalomjegyzék:

KOVÁCS GÁBOR (2014): Vörös gém Ardea purpurea Linnaeus, 1766. In HARASZTHY L. (szerk.): Natura 2000 fajok és élőhelyek Magyarországon; Pro Vértes Közalapítvány, Csákvár: 522-524. o.

KILLIAN MULLARNEY; LARS SVENSON; DAN ZETTERSTRÖM; PETER J. GRANT (2005): Madárhatározó - Európa és Magyarország legátfogóbb terepi határozója, 3. kiadás; Park Könyvkiadó, Budapest

SHMIDT EGON (2000): Madárlexikon; Anno Kiadó, Budapest

MAGYAR MADÁRTANI ÉS TERMÉSZETVÉDELMI EGYESÜLET (2017) Magyarország madarai: Vörös gém. http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-ardpur; Letöltés dátuma: 2017-02-21

Fényképek: (Feltöltés folyamatban.)