Tallós nőszőfű

Általános leírás, életmód:

Geophyta életformájú, (7–) 10–40 (–80) cm magas, virágzó hajtásokat hozó növény.

A lomblevelek száma (1–)4–6(–9), melyek közül az alsók kerekdedek vagy széles lándzsásak, valamint 1–5 cm hosszúak és 1–3 cm szélesek, a felsőbbek pedig keskenyek és 4–6 cm hosszúak, 1–3 cm szélesek.

A (1–)3–18(–29) cm hosszú virágzat (1–)6–20(–40) virágú és többé-kevésbé egyoldalú. A zöldes színű kocsányok 2–7 mm hosszúak. A (10–)13–25(–42) mm hosszú és (2–)4–6(–18) mm széles, alsó murvalevél általában rövidebb mint a hozzá tartozó virág. Utóbbi hosszúsága (14–) 18–25(–30) mm között változik. A belül zöld külső leplek keskeny lándzsásak, ívesen hajlók, kívül enyhén barnásan futtatottak. Hosszan kihúzott hegyben végződnek. A fehéreszöldek belső lepellevelek gyakran rózsásan futtatottak. A mesochil szűk, az epichil középen zöldes. A szélén fehér, vagy ritkán halvány rózsaszín és a pereme lefelé hajlik. Viscidiuma funkcióképtelen.

Virágzása (VII–) VIII. tehető, melynek átlagos középnapja augusztus 7. Legkorábban július végétől virágzik és a legtöbb példány esetében augusztus közepéig befejeződik.

Nagy egyedszámú állományokban jellemző, hogy különösen csapadékos években, elsősorban a kisebb példányok megjelenése, valamint virágzása sokáig elhúzódik és akár szeptember végén–október elején is lehet találni még nyíló virágú töveket.

Termései szeptemberre–októberre érnek be.

Elterjedés:

A tallós nőszőfű a talaj mésztartalmára közömbös faj.

Hazánkban 12 termőhelyén a talaj kémhatása pH 5,5–7,9 között változott, átlagosan pedig 7,0 volt. Nyirkos talajt, félárnyékot kedvelő faj, de a mélyebb árnyékot is tűri. A faj legnagyobb populációi zavart vagy mesterséges faállományokban találhatók. Előfordul tóparti strand fűzfái környékén, nyírott gyepben is. Nemesnyárasok, ligeterdők, nyílt vízparti élőhelyek növénye. Adatok alapján hazánkban zömében síksági élőhelyeken fordul elő, kisebb részben dombvidékeken. Telepített nyarasokban, és gyertyános-tölgyesekben, kékperjés tölgyesekben, nyírlápon, került elő, sokszor szegélyeken él.

Előfordulása Belső-Somogy: Kelet-Zselic, Mecsek, Dunántúli-középhegység, Bakonyalja, Dél-Dunántúl, Kisalföld, Nagyalföld, Esztergomra tehető. Előkerült még Szlovákiában és Csehországban is. Az Észak-Olaszországból előkerült állományát külön alfajként írták le.

Védettség:

A faj védett. Természetvédelmi értéke: 10.000 Ft.

Irodalomjegyzék:

https://termeszetvedelem.hu/talalati-oldal/?type=vedett-fajok&id=315

http://molnar-v-attila.blogspot.com/2014/01/tallos-noszofu-epipactis-tallosii.html

Fényképek:

Forrás:

https://termeszetvedelem.hu/talalati-oldal/?type=vedett-fajok&id=315#images-1