Szalakóta

Általános leírás, életmód:

Népies neve a kékcsóka.

Testhossza 29-32 centiméter, szárnyfesztávolsága 52-73 centiméter, testtömege 120-160 gramm. Nagy, varjúszerű madár, feltűnő, élénk színű tollazattal.

A felnőtt madár feje, nyaka, hasoldala zöldeskék. Homloka és álla fehéres, szemén vékony fekete sáv húzódik át. Háta gesztenyebarna, farkcsíkja bíborkék. Válla irizáló kobaltkék, szárnyfedői világos kékeszöldek, evezőtollai kékesfeketék. Farka feketéskék, farktollainak széle halványzöld, a csúcsuk fekete. Röptében látszanak kétféle árnyalatú, kék szárnyfedői és fekete evezőtollai. Alsó szárnyfedői világoskékek, evezőtollai fekete csúcsúak.

Erős, lehajló, kissé horgas végű csőre fekete. Lába sárga-okkersárga.

Nagyobb rovarokat, csigákat, ritkábban hüllőket és kétéltűeket zsákmányol. Lesből támad és a levegőben is vadászik. Manapság a gébicsekhez és a gyurgyalaghoz hasonlóan főleg a drótvezetékről les zsákmányára. Apró rágcsálókat és madárfiókákat is zsákmányol. Ősszel bogyókat eszik és a szőlőt is megkóstolja.

Jellegzetes vártamadár, karóról, oszlop hegyéről, villanydrótról lesi zsákmányát. Helyét mindig repülve változtatja. Vonuló madár. Április végén érkezik vissza a Kárpát-medencébe afrikai telelőhelyéről és laza csapatokba verődve augusztus végén, szeptember elején vonul el. A kelet-európai állomány a telet Középkelet-Afrikában tölti a fás szavannákon.

A magyarországi állomány zöme zöld küllő vagy fekete harkály által készített faodvakban, vagy mesterséges fészekodúban költ. Fészket nem épít, költőodújába fészekanyagot sem hord, sőt az ott talált régebbi fészekmaradványokat is kidobálja. A tojások az odú csupasz aljára kerülnek. Az összefüggő erdővel borított területeket kerüli, mozaikos jellegű rétekkel, facsoportokkal tarkított sík vidéki biotópokat kedveli. Jellemző költőhelyei a fasorokkal, ligetekkel szabdalt nyílt homokpuszták, a kiskunsági borókás- fehérnyaras ligetek, az öreg fákban, erdőfoltokban bővelkedő síkvidéki láprétek és kaszálók, a szántókkal, legelőfoltokkal tagolt extenzíven művelt erdős puszták, valamint idős, odvasodó nyár és fűzfákban gazdag ártéri rétek és kaszálók. Fészekalja 4-6 tojásból áll, melyen 18-19 napig kotlik. Május végén vagy június elején rakja le a tojásait. Évente egyszer költ, de a fészekaljának elpusztulása esetén pótköltéssel próbálkozik. A fiókák július második felében repülnek ki. A kotlás a teljes fészekaljon kezdődik meg. A tojó és a hím egymást váltva ülik a tojásokat. A fiókák a 18-19. napon kelnek. Mindkét szülő etet.

Elterjedés:

Eurázsia erdős sztyepp jellegű területein és Észak-Afrika nyugati részén az Atlasz (hegységben) él. Ázsiában kelet felé Novoszibirszkig, illetve az Indus-völgyéig hatol. Áreájának északi határát a 17 °C-os júliusi izoterma jelöli ki.

Európában költ az Ibériai-félszigeten, valamint az Odera vonalától keletre Közép- és Kelet-Európában és a Mediterráneumban. Zsugorodó áreájú faj. Az elmúlt 100 évben mint fészkelő eltűnt Dániából, Svájcból és Németország majdnem teljes területéről.

Állománya az Alföld egyes területein az utóbbi évtizedek odúkihelyezéseinek köszönhetően nőtt. A Dunántúlon igen ritka fészkelő, legtöbbször csak vonulási időben találkozhatunk vele ezen a vidéken. Hazánkban Április- Szeptember hónapokban figyelhető meg.

Természetvédelmi helyzet:

Vonulásakor igen nagy veszélynek van kitéve a vadászat miatt. Impozáns külleme és mérete miatt előszeretettel lövik a tőlünk délebbre található országokban. A túllegeltetett és az elhagyatott legelőket sem szereti, mert amíg az előbbiben kevés táplálékot talál, addig az utóbbiban könnyen elbújnak zsákmányállatai. Állománycsökkenésének oka nem határozható meg egy vagy akár néhány tényezővel, mert sokkal gyorsabban ment végbe, mint ahogy ezek a feltételezett negatív faktorok hatásukat kifejthették volna (nagyüzemi mezőgazdaság elterjedése, külterjes állattartás visszaszorulásához köthető gyepek területének csökkenése, természetes fás vegetáció kiírtása, tájidegen fafajok telepítése, zöld küllő állomány gyérülése, mezőgazdasági kemikáliák, középfeszültségű vezetékek, vonulási veszteségek

Védettség:

Hazánkban fokozottan védett faj, pénzben kifejezett értéke 500.000 Ft. Nemének (Coracias) egyetlen hazánkban előforduló faja. A szalakóta a Natura 2000 hálózat jelölő faja, "D típusú" költőládák kihelyezésével jelentős eredmények érhetőek el, melyek fejlesztése, karbantartása még hosszú ideig feltétele az állomány megőrzésének. Az Európai Unió LIFE+ Nature programjának támogatásával 2014-ben kezdetét vette „A szalakóta védelme a Kárpát-medencében” elnevezésű projekt. A 2020-ig tartó, Magyarország és Románia részvételével zajló védelmi program fő célja a szalakóta (Coracias garrulus) Kárpát-medencei populációjának megerősítése és hosszú távú védelmének megalapozása. A program során az alábbi fő tevékenységek során igyekszünk elősegíteni a faj védelmét:

• fészkelőhelyek kialakítása Magyarország és Románia különleges madárvédelmi területein

• három fő szalakóta élőhelytípus demonstratív jellegű rekonstrukciója

• a rekonstrukciók eredményének vizsgálata a növényzet és a zsákmányállatok monitoringjával, jeladós nyomkövetővel felszerelt szalakóták területhasználatának tanulmányozásával

• a faj hosszútávú védelmének biztosítása a figyelemfelkeltés, szemléletformálás és a Szalakótás Gazda Program segítségével

• a vonulási útvonalak és telelőterületek, az itt fennálló aktuális veszélyforrások lehető legrészletesebb feltérképezése műholdas jeladóval felszerelt szalakóták segítségével

Irodalomjegyzék:

http://www.feher-to.hu/index.php/kutatas/a-szalakota-vedelme-a-karpat-medenceben

https://www.mme.hu/bukki-helyi-csoport/szalakota-vedelem

https://termeszetvedelem.hu/talalati-oldal/?type=vedett-fajok&id=1949

https://ng.hu/termeszet/2015/04/22/a-szalakotak-vedelmeert/

Fényképek:

Forrás:

https://termeszetvedelem.hu/talalati-oldal/?type=vedett-fajok&id=1949#images-1