Sárgalábú folyami-szitakötő

Általános leírás, életmód:

A sárgalábú folyami-szitakötő (Gomphus flavipes) az egyenlőtlen szárnyú szitakötők (Anisoptera) alrendjén belül a folyami szitakötők (Gomphidae) családjának egyik hazai képviselője. Szemei egymástól távol állnak, a hímek szeme élénk világosabb kék, míg a nőstényeké inkább zöldes, zöldeskék. Teste karcsú, testhossza 50-55 mm, tora és potroha jellegzetesen sárga alapszínű, amelyen kontrasztos fekete mintázatok láthatóak. A hímek potrohvége jellegzetesen, „bunkószerűen” kiszélesedik. Szárnyfesztávolsága 62-72 mm, szárnyjegyük barnás színű. Lábai hosszanti sárga-fekete mintázatúak, a világos szín elsősorban a hátulsó combon kiterjedtebb.

A fiatal egyedek szeme üvegesen világosbarnás-szürkés, alapszínük enyhén zöldes-sárgás, mintázatuk halványabb, illetve szárnyjegyük kissé áttetsző sárgászöld. A lárvabőr hossza 31-35 mm.

Az aktív repülési időszaka június elején kezdődik és általában augusztus közepéig, néha szeptemberig tart. Viszonylag karcsúak és mozgékonyak, aminek köszönhetően nagy távolságra el tudnak kóborolni. A lárvális fejlődés feltehetően két vagy három évet vesz igénybe, melyet követően az imágók kibújása többnyire szinkronizáltan, azonos időben történik. A fiatalok és a nőstények rendszerint a vízfolyások menti növényzeten üldögélnek, míg az ivarérett hímek messze a parttól, a víz fölött járőröznek. A hímek a vízhez közeledő nőstényt megragadják és a párosodáshoz a parti füzesekbe szállnak velük. Ezt követően a tojásokat a nőstény már egyedül rakja le, potrohának végét bele-bele merítve a vízbe.

Elterjedés:

Európa középső és keleti részén, valamint Ázsia mérsékelt övi régióiban honos, nyugat felé azonban egészen Belgiumig és Nyugat-Franciaországig találhatóak elszórt populációi. Pontos elterjedési határai tisztázatlanok, egyes kutatók ázsiai állományait külön alfajokként (Gomphus flavipes lineatus - Kis- és Közép-Ázsia; Gomphus lavipes sibirica - Szibéria) kezelik.

Magyarországon a síkvidéki nagyobb folyóknál (Duna, Rába, Dráva), különösen a Tisza-mentén élnek jelentősebb állományai.

A közepes és nagy folyók alsó szakaszának szitakötője, elsősorban a lassú áramlású, finomhomokos aljzatú, lágyiszapos folyószakaszokat kedveli. Az alacsony oxigéntartalmú, bomló szerves anyagban gazdag, illetve az erősebb sodrású, durvább aljzatú vizeket kerüli.

Ritkán előfordulhat állóvizekben, bányatavakban is.

Természetvédelmi helyzet:

A faj állományait leginkább az élőhelyeiket érintő árvízvédelmi beavatkozások, a mederrendezések (pl.: kotrás, kavics- és homokkitermelés, part menti növényzet irtása), a természetes mederfejlődési folyamatok akadályozása, illetve az egyre nagyobb mértékű szennyezés veszélyeztetik.

A nyugat- és közép-európai állományai a XX. Század végén jelentősen lecsökkentek, azonban újabban egyre több helyről ismét előkerülnek populációi.

Védettség:

Az Európai Unió által 1992-ben elfogadott Élőhelyvédelmi irányelv (92/43/EGK) alapján Natura 2000-es közösségi jelentőségű faj.

A Berni Egyezmény II. függelékében szerepel. Az IUCN a Vörös Listáján „nem fenyegetett”-ként tartja számon.

Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50.000 Ft.

Irodalomjegyzék:

AMBRUS A., DANYIK T., KOVÁCS T., OLAJOS P. (2018): Magyarország szitakötőinek kézikönyve. Magyar Természettudományi Múzeum, Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft., Budapest. 192 pp.

DANYIK TIBOR (2015): Sárgás szitakötő Stylurus flavipes Charpentier, 1825. In DELI TAMÁS – DANYIK TIBOR (szerk.): A Körös-Maros Nemzeti Park természeti értékei II., A Körös-Maros Nemzeti Park állatvilága – gerinctelenek; Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság, Szarvas: 114.o.

http://szitakotok.hu/index.php?page=gomphus-flavipes

https://www.tiszatoelovilaga.hu/sargas-szitakoto/

Fényképek:

Forrás: Balogh Diána, forrás: izeltlabuak.hu, licenc: CC BY 4.0