Sárgahasú unka

Általános leírás, életmód:

A 4-6 cm testhosszúságú kifejlett állat feje rövid és lapos (tompább és szélesebb, mint a vöröshasú unkáé), testfelépítése robosztus, teste kissé lapos, végtagjai vaskosak. Barnás, iszapszürke vagy olajzöldes felsőteste szemölcsös. Háti szaruszemölcsei hegyesek, tüskések (így a bőr durvább felületű, mint a vöröshasú unkáé). Bőre mérgező váladékot termel, ami nyálkahártyára kerülve égető, csípő érzést okoz. Hasoldalán élénk citromsárga vagy halványsárga színű foltok láthatóak, melyek összefüggőbbek, mint a vöröshasú unka (Bombina bombina) vöröses foltjai, valamint a sárga színezet a hüvelykujjra is kiterjed.

Lárvája 31-54 mm-re nő meg, hátoldala szürkésbarna. Az ebihal szemei közötti távolság kétszer akkora, mint az orrlyukak közti távolság. Farkát sűrű barna foltok tarkítják, vége tompán kihegyezett, felső vitorlája a hát közepén kezdődik.

A sárgahasú unkák rendszerint április elején jönnek elő téli hibernációjukból szárazföldi rejtekhelyükről, melyet követően főként éjjel aktívak. Túlnyomórészt egész nyáron a vízben maradnak, de olykor hosszabb időre is kijön a szárazföldre.

Áprilistól kezdődően a hímek a víz felszínén lebegve a belső hanghólyagjuk segítségével képzett, jellegzetes, de a vöröshasú unkáétól magasabb, gyorsabb és kissé halkabb „unk-unk” hívóhanggal csalogatják a nőstényeket. A szaporodási és a peterakási időszak akár egész nyáron is tarthat. A párzást követően a nőstények kisebb csomókban 50-100 petét raknak le, amelyek 5-10 nap alatt kelnek ki. Az ebihalak további 1,5-2 hónap alatt alakulnak át kifejlett békává.

Míg az ebihalak algákkal táplálkoznak, addig a kifejlett egyedek már rovarokat és vízi gerincteleneket fogyasztanak.

Veszély esetén a sárgahasú unka – a vöröshasú unkához hasonlóan - védekező pózt vesz fel, azaz úgynevezett „unkareflex”-et mutat: Hátára fordulva szemét eltakarja, végtagjait és fejét felfeszítve, hátát homorítva élénk színű hasi oldalát mutatja. Ezen felül bőrpórusain keresztül csípős, mérgező váladékot is kiválaszt. Az embereknél bőrirritációt okozó bőrváladék, egy bombesin nevű idegfehérjét tartalmaz.

Elterjedés:

A sárgahasú unka politipikus faj. Összefüggő elterjedési területe alapvetően Közép- és Dél-Európa hegyvidéki területei: nyugaton Franciaországig, északon Németországig hatol, keleten a Kárpátok hegyvonulataiban honos, délen pedig a Balkán-félszigetig fordul elő.

Hazánkban a középhegységekben fordulnak elő kisebb elszigetelt, illetve összefüggő populációi.

Környezetével szemben nem támaszt különleges igényeket, előfordulását elsősorban a tengerszint feletti magasság, a domborzat és a csapadékmennyiség együttesen határozza meg.

Alkalmazkodott a szélsőséges hőmérsékleti viszonyokkal jellemezhető vizekhez, és előnyben részesíti azokat, amelyek kisméretűek, növényzetben, ragadozókban, illetve vetélytársakban szegények. Alapvetően hegy- és dombvidéki kis erdei tavakban, mocsarakban, pocsolyákban találkozhatunk vele.

Elterjedési területük határán az inkább sík- és dombvidéki elterjedésű, közelrokon vöröshasú unkával (Bombina bombina) keveredhet. A hibrid egyedek alaktani bélyegei a két faj közötti átmeneti jelleget mutathatnak, így a hibridzónákban az egyedek faji meghatározása nehézkes.

A két unkafaj hibridizációjáról 1904-ben Méhely Lajos számolt be először.

Természetvédelmi helyzet:

A faj hazai állományai jellemzően kis egyedszámúak és sérülékeny előhelyekhez kötődnek.

A faj fennmaradását leginkább az élőhelyeinek degradálódása, megszűnése veszélyezteti, amelyek elsősorban különböző antropogén hatások (élőhelyek feldarabolódása, vízelvezetés hatására bekövetkező kiszáradás) következményei. A még fennmaradt időszakos vizeket a túltartott vadállomány okozta degradáció és állandó zavarás csak korlátozottan teszi alkalmassá a faj számára.

Állománycsökkenésükben fontos szerepet játszik továbbá a túltartott vadállomány okozta predáció és zavarás, a vizes élőhelyek elszennyezése, az idegenhonos fajok betelepítése, vagy a különféle betegségek (például a hazánkban nemrégiben felfedezett kitridiomikózis nevű gombafertőzés).

Védettség:

Az 1992-ben EU által elfogadott Élőhelyvédelmi irányelv (92/43/EGK) alapján az Európai Unióban Natura 2000-es közösségi jelentőségű jelölőfaj.

A Berni Egyezmény II. függelékében szerepel, az IUCN „nem fenyegetett”-ként tartja számon.

Magyarországon védett, természetvédelmi értéke: 10.000 Ft.

Irodalomjegyzék:

VÖRÖS JUDIT – HARMOS KRISZTIÁN (2014): Sárgahasú unka Bombina variegata Linnaeus, 1758. In HARASZTHY L. (szerk.): Natura 2000 fajok és élőhelyek Magyarországon; Pro Vértes Közalapítvány, Csákvár: 482-485.o.

MAGYAR MADÁRTANI ÉS TERMÉSZETVÉDELMI EGYESÜLET (2017) Magyarország kétéltűi és hüllői: Sárgahasú unka http://www.mme.hu/keteltuek-es-hullok/sargahasu-unka; Letöltés dátuma: 2017-02-28

https://hu.wikipedia.org/wiki/S%C3%A1rgahas%C3%BA_unka

http://mek.oszk.hu/03400/03408/html/1962.html

Fényképek: (Feltöltés folyamatban.)