Rézsikló

Általános leírás, életmód:

A rézsikló relatíve kistermetű, 60-80 cm hosszú siklófaj. Fejük rövid és kissé háromszög alakú, ami miatt sokan összetévesztik a viperákkal, azonban viszonylag kicsi szemükben a pupilla kerek, ami jól megkülönbözteti. Fejoldalukon az orrcsúcstól a szemen át egy vöröses vagy barnás csík húzódik a nyakig. Tarkójukon az osztrák kétfejű sasra emlékeztető mintát viselnek (innen ered tudományos nevük: austriaca), és ebből indul ki egy kettős, sötétbarna foltsor, ami néha cikkcakk vonalban fut végig a háton.

Hengeres testük zömök és erőteljes. A hímek világos-, arany- vagy bronzbarna alapszínűek, hasuk világosabb, általában vöröses vagy barnás, apró pettyekkel. A nőstények alapszíne kissé jellegtelenebb barnásszürke, hasuk szürkésbarna vagy sötétszürke. Sima pikkelyeik enyhe fémes csillogást kölcsönöznek számukra.

Farkuk rövid.

A fiatal rézsiklók háta és oldala világos palaszürke. Mintázatuk a felnőttekével csaknem megegyező, de valamivel sötétebb, kontrasztosabb. Hasuk rendszerint téglavörös színű.

A rézsiklók rendszerint március végén-április elején jönnek elő téli rejtekhelyeikről, és április elején már meg is kezdődik a szaporodási időszak, ami akár kora őszig is tarthat. Késői párzás esetén feltehetőleg a nőstény tárolja a hím ivarsejteket és az embriók fejlődése csak következő tavasszal indul meg. A fiatal rézsiklók általában augusztus második felében jönnek világra.

Álelevenszülő fajok közé tartoznak, azaz a 2-19 kis sikló a tojásrakást követően azonnal feltöri azok burkát és előbújik.

A rézsiklók alapvetően nappal aktívak, elsősorban a reggeli és délelőtti órákban járnak táplálék után. Főként gyíkokat, olykor rágcsálókat, kisebb kígyókat zsákmányolnak, amelyeket testük gyűrűivel fojtanak meg.

Nem gyorsmozgású sikló, veszély esetén inkább mozdulatlanná dermed. Ha megfogják őket, gyakran harapnak, azonban apró fogaik alig emelkednek ki a lágy foghúsból, így többnyire csak kisebb karcolásszerű sebeket okoznak. Ingerlés esetén viperához hasonlóan összegöngyölödnek, nyakukat behúzzák, fejüket kiszélesítik, és oda-odakapnak támadójuk irányába.

Szeptember végén-október elején vonulnak el telelni, a hideg időszakot sziklahasadékokban, földalatti üregekben, fák gyökerei alatt, fagymentes helyeken vészelik át.

Elterjedés, élőhely:

Európában csaknem mindenütt általánosan elterjedt: Skandinávia, illetve a Brit-szigetek és Oroszország északi területeit kivéve az Atlanti-óceántól egészen a Kaszpi-tengerig megtalálható. 1800 méteres tengerszint feletti magasságig találkozhatunk vele.

Magyarország sík-, domb-, és hegyvidékein szinte mindenütt jelen van.

Élőhely tekintetében nem válogatós: alapvetően minden nyílt, száraz, gyepes vagy cserjés területen, illetve erdőszélen jól érzi magát, de üde réteken is felbukkanhat. Nemritkán az emberi településeken vagy azok közelében kerül szem elé.

Természetvédelmi helyzet:

A rézsiklókat leginkább élőhelyeik feldarabolódása, megszűnése veszélyezteti. Az élőhely-töredékek közötti utakon gyakran válnak gázolás áldozatává.

Ugyancsak jelentős veszélyforrást jelent állományaikra nézve a táplálékállatok számát csökkentő helytelen kezelések, mezőgazdasági vegyszerek.

Mindezek mellett az emberi tudatlanság is számos állat pusztulását okozza, mivel a viperákkal összetévesztve nagyon sok egyedet ütnek agyon.

Védettség:

Az IUCN Vörös Listáján nem szerepel.

Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50.000 Ft.

Irodalomjegyzék:

MAGYAR MADÁRTANI ÉS TERMÉSZETVÉDELMI EGYESÜLET (2017) Magyarország kétéltűi és hüllői: Rézsikló http://www.mme.hu/keteltuek-es-hullok/rezsiklo; letöltés dátuma: 2017-02-28

http://termeszetvedelmikezeles.hu/adatlap-allatok?showAll=0&id=438

http://enfo.agt.bme.hu/drupal/node/10829 (a oldal nem található)

Fényképek:

Forrás: Habarics Béla (HNPI)