Réti cankó

Általános leírás, életmód:

Közepes termetű, seregély nagyságú partimadár. Fején a világos szemöldöksáv a szem mögé ér. Homloka, fejteteje és felsőteste barna, egyes tollakon széles, világos foltokkal és szegésekkel. Alsóteste világos, a nyak oldalain, begyén és mellén sűrű, sötét hosszanti csíkokkal, melyek mintázata nem alkot kontúros mellszalagot. Farcsíkja és farka fehér, farkán 5-8 keskeny barna harántcsík látható. Evezői felülről feketésbarnák, alulról világos színűek.

Sárgászöld színű lába hosszú, reptében ujjai túlnyúlnak a farkán. A nyári tollruhás öreg madarak felsőtestének foltozása durva és szabálytalan, téli ruhájukban a tollazatuk szürkébb, mellük egyszínűbb.

A fiatal madarak felsőtestén a pettyezés sűrű és szabályos, mellük finoman csíkozott.

Április-május környékén érkezik vissza Európa középső és északi tájai található fészkelőterületre. Költőhelyeken tavasszal megfigyelhetőek a hangosan trillázva nászrepülő madarak. Ha izgatott, akkor a testét a billegetőcankóhoz (Actitis hypoleucos) hasonlóan billegeti. Füvekkel, levelekkel bélelt fészkét a földre vagy kisebb kiemelkedésekre (zsombék, padka) építi, de ritkán más madarak elhagyott fészkét veszi birtokba. A 3-4 zöldes vagy vörhenyessárgás alapon foltos tojáson a szülők felváltva kotlanak. A fiókák körülbelül 3 hét után kelnek ki, melyet követően az öreg madarak elviszik a tojáshéjakat a fészektől. A kis réti cankók hamar elhagyják a fészket, felszáradásukat követően már a fészek közelében, kisebb távolságokban mozognak. Körülbelül egyhónaposan már röpképesek és valószínűleg hamarosan már önállóan élnek.

Főleg rovarokkal és azok lárváival táplálkozik, de kisebb gerincteleneket, férgeket, pókokat, rákokat, sőt kisebb halakat és békákat is fogyaszt. Olykor növényi eredetű táplálékot is magához vesz.

Vonuló faj, a telet Afrikában a Szaharától délre, valamint Indiában, Délkelet-Ázsiában, Ausztráliában tölti, de egyes madarak Dél-Európában, Észak-Afrikában, vagy akár hazánkban is áttelelhetnek. Nálunk április-május és július-szeptember között lehet vele találkozni.

Elterjedés:

Palearktikus elterjedésű faj. Fészkelőterülete Skandináviától Szibérián keresztül egészen a Kamcsatka-félszigetig tart. A tajga északi és szubarktikus zónájában általánosan elterjedt, de megtalálhatjuk a tajga déli zónájában és a mérsékelt övben is.

Magyarországon gyakori tavaszi és őszi átvonuló. A Dunántúlon elsősorban a Fertő melletti élőhyel-rekonstrukciós területeken, Dinnyés környékén és a Ferencmajori-halastavakon fordul elő. A Kiskunság és a Tiszántúl minden sekélyebb vizes élőhelyén előfordul, főleg a Hortobágyon.

A nyílt, vizes, tavakkal és tavacskákkal tagolt lápokon, fenyvesek közötti tőzegmocsarakban és nyílt ingoványokon fészkel, de megtalálhatók még lápokon, kiterjedt nyílt tóparti nedves réteken, ritkán lassú folyók melletti réteken is. Vonulása során is az édesvizű tavakat, tavacskákat, elöntéseket, vizes réteket és szennyvízülepítő tavakat részesíti előnyben. Nálunk vonulásakor szinte minden vizes élőhelyen előfordul, de kedveli a növényzettel közepesen benőtt sekély vizeket, elöntéseket, szikfokok és szikes tavak partvonalát, rizsföldeket, lecsapolt halastavak medreit és különféle szennyvízülepítő tavakat.

Természetvédelmi helyzet:

A fajt a vizes élőhelyek lecsapolása, kiszárítása veszélyezteti leginkább egyes Európai országokban. Számos térségben az állománya valószínűleg a klímaváltozás hatására csökkent le. Más vízimadarakhoz hasonlóan fogékony a madárinfluenzára és a maláriára is.

Védettség:

Az 1979-ben megalkotott madárvédelmi irányelv (2009/147/EK korábban 79/409/EGK) I. függelékében szerepel.

A Berni Egyezmény és a Bonni Egyezmény II. függelékében, valamint az AEWA, azaz a „Nemzetközi megállapodás az afrikai-eurázsiai vándorló vízimadarak védelméről” szóló mellékletében is szerepel.

A Vörös Listán globálisan és európai viszonylatban is „nem fenyegetett”-ként tartják számon.

Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 25.000 Ft.

Irodalomjegyzék:

KILLIAN MULLARNEY; LARS SVENSON; DAN ZETTERSTRÖM; PETER J. GRANT (2013): Madárhatározó - Európa és Magyarország legátfogóbb terepi határozója, 5. kiadás; Park Könyvkiadó, Budapest

ECSEDI ZOLTÁN, KOVÁCS GÁBOR, IFJ. OLÁH JÁNOS, KONYHÁS SÁNDOR, VÉGVÁRI ZSOLT, TAR JÁNOS, GÁL ANDRÁS, JUHÁSZ LAJOS, ZÖLD BARNA, EMRI TAMÁS, SÁNDOR ISTVÁN, ZEKE TAMÁS, SZILÁGYI ATTILA, GYÜRE PÉTER, KAPOCSI ISTVÁN, TAR ATTILA, KOVÁCS GERGELY, ENDES MIHÁLY, DUDÁS MIKLÓS (2004): A Hortobágy madárvilága. Hortobágy Természetvédelmi Egyesület, Balmazújváros – Szeged

DR. SZÉKESSY VILMOS (szerk.) (1958): Magyarország állatvilága (Fauna Hungariae) XXI. kötet Madarak (Aves), Akadémia Kiadó, Budapest

SHMIDT EGON (2000): Madárlexikon; Anno Kiadó, Budapest

MAGYAR MADÁRTANI ÉS TERMÉSZETVÉDELMI EGYESÜLET (2018) Magyarország madarai: Réti cankó. http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-trigla Letöltés dátuma: 2018-02-01

http://www.iucnredlist.org/details/22693247/0 letöltés dátuma: 2018.02.01.

Fényképek:

Forrás:

https://termeszetvedelem.hu/talalati-oldal/?type=vedett-fajok&id=1475#images-1