Pusztai ölyv

Általános leírás, életmód:

A pusztai ölyvnek (Buteo rufinus) legalább három színváltozata ismert: a világos (Magyarországon ez a leggyakoribb), a vörhenyes és a sötét. Valamennyi színváltozatánál megfigyelhető a kiterjedt sötét kéztőfolt, amely általában kissé a szárny felső oldalán is látható. A hosszú, 130-155 cm szárnyfesztávolságú szárnyuk csúcsa és hátulsó éle szintén sötét. Farkukon legfeljebb 6-7 keresztsáv látható, de szinte sávozatlan vörhenyes színű is lehet.

A száraz, füves, félsivatagos területek jellegzetes madara. Rendszerint március-április tájékán térnek vissza költőhelyeikre. Fészküket sziklapárkányra, földre, vagy fára építi, gallyakból, belsejét pedig puha anyagokkal béleli ki. 3-4, ritkábban 2-5 tojásán 28-30 napig ül, majd kikelésük után a fiókák még 40-48 napig a fészekben maradnak. A család általában augusztus végéig együtt marad. A fiatalok általában 2-3 éves korukban érik el ivarérettségüket.

Elsősorban ürgékkel, hörcsögökkel és más kisemlősökkel táplálkoznak, de békákat, gyíkokat, sőt bogarakat is szívesen fogyasztanak.

Az Eurázsiában élő madarak augusztus-szeptember folyamán hagyják el fészkelőhelyeiket, és a telet Észak-Afrika vagy Dél-Ázsia területein töltik. Vonulás idején nagyobb csapatai is kialakulhatnak, egyébként magányosan, párban, esetleg kisebb családokban lehet látni őket.

Nyáron és ősszel is meg lehet figyelni kóborló példányait.

Elterjedés:

Délkelet-Európától, Kis-Ázsián és a Közel-Kelet északi felén keresztül Közép Ázsiáig, illetve egészen Mongóliáig elterjedt. Európában csak Bulgáriában, Görögországban, Albániában, Ukrajnában, Szerbiában, Romániában és Magyarországon költ. Mivel igen kedveli a kisemlősöket, ezért elterjedési területe majdnem teljesen fedi a különböző ürgefajok elterjedési területét is.

Magyarországon ritka fészkelő, de rendszeres nyári vendég és átvonuló, illetve alkalmanként át is telelhet. Első hazai költését 1992-ben a Hortobágyon bizonyították, azóta is ezen a környéken figyelhető meg legnagyobb számban. Rendszeresen előfordul még a Szatmári- és a Beregi-síkságon, a Borsodi-Mezőségben, a Kiskunságban, a Körös-Maros közén, a Bihari-síkságon és a Hajdúságban is, a Dunántúlon már ritkábban jelenik meg.

A nyílt, száraz területeket, különösen a füves pusztákat és félsivatagokat részesíti előnyben, de a hegységekben is előfordulhat egészen 3500 méterig.

Természetvédelmi helyzet:

A megfelelő élőhelyek degradációja és az intenzív mezőgazdasági művelés nem csak a fajra, de annak zsákmányfajaira (például: közönséges ürge - Spermophilus citellus) nézve is káros hatásokkal jár.

A különböző elektromos oszlopok nem megfelelő szigetelése szintén sok áldozatot szed, illetve egyes helyeken a szélerőművek is veszélyt jelenthetnek rájuk.

Védettség:

Az 1979-ben megalkotott Madárvédelmi Irányelv (2009/147/EK korábban 79/409/EGK) alapján közösségi jelentőségű Natura 2000-es jelölőfaj.

A Berni Egyezmény III. függelékében és a Bonni Egyezmény II. függelékében is szerepel. Az IUCN Vörös Listáján globálisan és hazai viszonylatban is „nem fenyegetett”-ként tartják számon.

Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100.000 Ft.

Irodalomjegyzék:

KILLIAN MULLARNEY - LARS SVENSON - DAN ZETTERSTRÖM - PETER J. GRANT (2013): Madárhatározó - Európa és Magyarország legátfogóbb terepi határozója, 5. kiadás; Park Könyvkiadó, Budapest

ECSEDI ZOLTÁN - KOVÁCS GÁBOR - IFJ. OLÁH JÁNOS - KONYHÁS SÁNDOR - VÉGVÁRI ZSOLT - TAR JÁNOS - GÁL ANDRÁS - JUHÁSZ LAJOS - ZÖLD BARNA - EMRI TAMÁS - SÁNDOR ISTVÁN - ZEKE TAMÁS - SZILÁGYI ATTILA - GYÜRE PÉTER - KAPOCSI ISTVÁN - TAR ATTILA - KOVÁCS GERGELY - ENDES MIHÁLY - DUDÁS MIKLÓS (2004): A Hortobágy madárvilága. Hortobágy Természetvédelmi Egyesület, Balmazújváros – Szeged

UJHELYI PÉTER (szerk.) (2005):Élővilág enciklopédia – A Kárpát-medence állatai, Kossuth Kiadó, Budapest

MAGYAR MADÁRTANI ÉS TERMÉSZETVÉDELMI EGYESÜLET (2017) Magyarország madarai: Pusztai ölyv. http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-butruf Letöltés dátuma: 2017-03-09

Fényképek: (Feltöltés folyamatban.)