Piroslábú cankó

Általános leírás, életmód:

A szalonkafélék (Scolopacidae) családjába tartozó faj.

Rigó méretű madár, de testalkata azoktól jelentősen eltér. Egy hosszú lábú, hosszú csőrű madár, amelynek a farka rövid.

Felső teste olajzöldes barna, apró sötét foltokkal mintázott. Utóbbiak azonban csak a nászruhás madarakon figyelhetők meg. Nyugalmi időszakban a felső teste foltozás nélkülien egységesen szürkésbarna. Alsó teste fehér apró sötétbarna foltokkal mintázott.

Csőre első harmada pirosas, a középső része és a hegye fekete. A lábak pirosak, nevét is erről kapta.

Átlagos testhossza 27-29 centiméter, szárnyfesztávolsága 60-66 centiméter, testtömege 85-150 gramm.

Rovarokból és azok lárváiból, valamint rákokból és férgekből álló táplálékát a sekély vízben keresgéli.

Tavak, mocsarak partján az alacsony fűbe rakja fészkét. Fészekalja 4 tojásból áll, melyen 23 napig kotlik. A kikelt fiókák rövid idő múlva elhagyják a fészket, 25-35 nap múlva válnak önállóvá.

Elterjedés:

Eurázsiában fészkel, telelni délebbre húzódik; eljut Afrikába is. Nedves rétek fészkelő madara. A sekély vízborítású mocsarak, láprétek, zsombékosok, legelők és kaszálók és a szikes tavak partja, vagy kisebb szigetei a leggyakrabban elfoglalt élőhelyei. Elsősorban azokon a területeken telepszik meg, ahol kellően magas és foltokba rendeződő, zsombékos növényzet is található. Világállományát 1 300 000 – 3 100 000 példányra becsülik, a változás iránya pontosan nem ismert.

Hatalmas elterjedés területe Európa nyugati partjaitól Ázsia közepéig terjed. Izlandon, a Brit szigeteken is költ. A mediterrán országokban csak foltszerűen fészkel, azoktól északabbra az egész szárazföldön, beleértve a Skandináv államokat is a neki megfelelő élőhelyeken általánosan elterjedt.

A Kárpát-medence sík területein kialakult nedves élőhelyeken bárhol találkozhatunk egy-egy fészkelő párral vagy kisebb laza telepével. Elsősorban az Alföldön fészkel, de kisebb számban a Dunántúlon is megtelepszik. A tavaszi és az őszi vonulási időszakban a sekély vizű szikes tavakon, illetve a halastavak lecsapolt medencéiben gyakran nagyobb számban gyűlnek össze táplálkozó egyedei.

Természetvédelmi helyzet:

A piroslábú cankót leginkább a klímaváltozás hatásai veszélyeztetik. Élőhelyeinek kiszáradása, illetve megszűnése nagyon súlyosan veszélybe sodorja magyarországi fennmaradását. Manapság egyre gyakoribb jelenség az, hogy a fészekfoglalás idején a számára optimális élőhelyet jelentő nedves rétek, láprétek a fiókák kikelési idejére kiszáradnak. Ilyen esetben a szülők elhagyhatják a még ki nem kelt tojásokat, illetve a kikelt fiókák éhen pusztulnak, mert a száraz területen nem találnak táplálékot. A költési időben végzett kaszálások a fészekaljak vagy a már kikelt fiókák pusztulását okozzák.

Védettség:

Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 000 forint. A természetvédelmi szempontból fontos vizes élőhelyeken, de akár egy-egy nagyobb elöntésnél is gondoskodni kell a vizek visszatartásáról. Az egyre nagyobb mértékű felmelegedés miatt minden vizes élőhely felértékelődik, megőrzésük pedig több mint természetvédelmi feladat. A piroslábú cankó fészkelőhelyén a kaszálások időpontját úgy kell meghatározni, hogy az a tojásos fészkeket, vagy a már kikelt, de még röpképtelen korú fiókákat ne veszélyeztesse.

Irodalomjegyzék:

https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-tritot

https://www.europamadarai.hu/piroslabu-canko/

Fényképek:

Forrás:

https://termeszetvedelem.hu/talalati-oldal/?type=vedett-fajok&id=1929#images-1