Parlagi sas

Általános leírás, életmód:

A vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó faj.

Európa egyik legnagyobb termetű sasfaja, testhossza mintegy 80 cm, szárnyfesztávolsága két méter körüli, tömege 2,5–4,5 kg között változik.

A kiszíneződött parlagi sasok tollazata alapvetően egyszínű sötétbarna, melytől kontrasztosan elüt az aranysárga fejtető és a változó méretű fehér vállfolt.

A két ivar tollazata feltűnő különbséget nem mutat, azonban a tojók nagyobb méretűek.

A parlagi sas ragadozó, elsősorban különféle rágcsálókkal (ürgékkel, hörcsögökkel, mezei nyulakkal, illetve olykor hüllőkkel és madarakkal táplálkozik, például fácánt, galambféléket, varjúféléket, esetenként túzokokat, illetve ha alkalom adódik rá, főleg télen, vagy vándorlás idején, akkor dögöt is fogyaszt.

A parlagi sas a fészkelési idényben territoriális állat, fészkét általában egy-három éven át is használhatja, ám akár évtizedekig is költhet ugyanabban a fészekben, melyet fokozatosan bővíthet, míg a gallyakból összerakott költőhely súlya akár már a több mázsát is elérheti. A fészkek, fák csúcsán épülnek, építésüknek-tatarozásuknak a parlagi sas már az év első hónapjaiban nekiláthat. Fafajokat tekintve bármelyik fafajon szívesen megtelepszik, ha fészekrakásra alkalmas ágvillát talál a föld felszínétől megfelelő magasságra. A fészkek ujjnyi vastagságú ágak egymáshoz illesztésével készülnek és átmérőjük elérheti a 150 centimétert is, míg magasságuk évek alatt elérheti akár a három métert is. A nagyobb ágakat a fészek alján kisebb gallyakkal egészítik ki és a fészket száraz fűvel bélelik.

Elterjedés:

Elsősorban Ázsia és Kelet-Európa füves pusztáin, sztyeppjein, ritkás erdőiben és fás mocsaraiban költ, legkeletibb előfordulása a Bajkál-tó vidékén található. A parlagi sasok élőhelyüktől függően a Nílus völgyében, a Csendes-óceán nyugati partvidékén, Közép-Ázsiában, a Földközi-tenger keleti partvidékén és a Perzsa-öbölnél telelnek. Az európai állományt 1800–2200 pár közé becsülik, amely négy többé-kevésbé egymástól elszigetelődött egységből áll.

A parlagi sas elterjedésének nyugati határát a Kárpát-medencében éri el. Balkánon (Bulgária, Horvátország, Románia, Szerbia) és Közép-Európában (főleg Magyarországon és Szlovákiában) található. Törökországban is él egy nagyon kis egyedszámú csoportja.

Magyarországon a középhegységek peremén, ritkán belsejében és azoknak alfölddel érintkező füves pusztáin, mezőgazdasági területein is megtelepszik. A magyarországi állomány legnyugatabbi elterjedési területe a Dunántúli-középhegység vidéke. Elterjedési területének magassági határa 1400 méteres tengerszint felett húzódik. Magyarország és Szlovákia területén elsősorban hegyek, hegylábak közelében fordul elő. A mintegy 70-80 fészkelő párra becsült magyarországi költőállomány nagy része az Északi-középhegység háborítatlan vidékein – elsősorban nemzeti parkokban – és a Dunántúli-középhegység legkeletibb, Dunához közel eső részén fészkel. 2018-ban a madárszámlálás adatai alapján 342-356 itthon telelő parlagi sast figyeltek meg a madarakat számlálók. Jelenleg az állomány legnagyobb része Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén, Jász-Nagykun-Szolnok és Békés megye alföldi és hegylábi területein költ.

Természetvédelmi helyzet:

A legfontosabb veszélyeztető tényezők a mérgezés, az áramütés, illetve a járművekkel (elsősorban vonattal) vagy légvezetékekkel történő ütközés. Sajnos még napjainkban is gyakran előfordul a madarak lelövése. A leginkább veszélyeztetettek a fiatal madarak, amelyek nagy része el sem éri az ivarérettséget. Különösen jelentős az illegális mérgezések hatása. A tojások és a fészekben lévő fiókák mintegy egynegyede elsősorban viharok, illetve emberi zavarás miatt pusztul el. Különösen fiatal költőpároknál gyakori, hogy első évben terméketlen tojásokon kotlanak, de ez természetes jelenségnek számít. Az utóbbi években egyre gyakrabban fordult elő a fiókás fészekaljak kifosztása is, feltehetően illegális kereskedelem céljából.

Védettség:

A parlagi sas fokozottan védett, természetvédelmi értéke 1 000 000 forint. A SPEC értékelése szerint az I. kategóriába esik, ami azt jelenti, hogy a faj megmentése világméretű probléma: Európában gyakorlatilag csak a Kárpát-medence területén nő a sasok példányszáma, az összesen körülbelül 300 párt számláló európai állomány nagy része magyar–szlovák területen fészkel. A világállomány mindössze 2-3000 párból állhat. A Természetvédelmi Világszövetség értékelése szerint a parlagi sas sebezhető faj. A pusztulás mértékének csökkentése érdekében a legfontosabb feladat a középfeszültségű szabad légvezetékek tartóoszlopainak madárbaráttá átalakítása, illetve az illegális mérgezések megelőzése. Az elmúlt harminc évben kialakult parlagisas-védelmi gyakorlatban szerepel a sérült madarak repatriációja, a kiesett/sérült fiókák visszahelyezése a fészkekbe, műfészkek kihelyezése biztonságos helyekre, a veszélyeztetett fészkek őrzése, téli etetés, az esetlegesen zavaró emberi tevékenységek korlátozása a fészek 100–600 m-es körzetében, illetve – változó sikerrel – ürgék visszatelepítése is korábbi élőhelyeikre.

Irodalomjegyzék:

https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-aquhel

https://imperialeagle.hu/hu/content/parlagi-sas

https://boon.hu/kozelet/helyi-kozelet/kincsunk-a-parlagi-sas-4025100/

Fényképek:

Forrás:

https://termeszetvedelem.hu/talalati-oldal/?type=vedett-fajok&id=1890#images-1