Parlagi pityer

Általános leírás, életmód:

A parlagi pityer (Anthus campestris) nagytermetű, karcsú pityerfaj. Tollazatuk viszonylag egyszínű homokbarna. Fejtetejük és hátuk gyengén csíkozott, csak elmosódott, halvány vonalak láthatóak rajtuk. Világos szemöldöksávjuk határozott, erős, kantárjuk mindig sötét színű, illetve általában sötét pofasávja és vékony bajusz alatti sávja is van. Szárnyukon evezőik szürkésbarna színűek, világos szegésekkel, a közép szárnyfedőik pedig elütően sötétek, széles sárgásfehér szegéssel. Alsótestük is többnyire csíkozatlan, halvány vajszínű, legfeljebb a begy két oldalán látható néhány gyenge csík. Szélső farktollaik fehérek, míg a középsők sötétbarnák. Lábuk hússzínű vagy világosbarna.

A fiatal egyedek nagyon hasonlítanak a kifejlett példányokra, de mintáik kissé markánsabbak.

Fejtetejük és hátuk határozottan csíkozott, mellükön sötét pettyezés látható, tollaik pedig fehéren szegettek.

Áprilisban általában párban érkeznek meg költőhelyeikre, rendszerint csak néhány magányos hím figyelhető meg magányosan. Az öreg madarak többnyire korábbi revírjüket foglalják el.

A párok évente egy, kedvező körülmények esetén két alkalommal költenek. A tojók általában egyedül építik fészküket a talajra, növények közé rejtve, amibe párosodás után lerakják 4-6, fehéres alapon sötét foltokkal díszített tojásukat. A kotlás is rendszerint a tojó feladata, miközben a párja eteti és gondoskodik a revír őrzéséről. A kikelő fiókák zavarás esetén lelapulnak, és környezetükbe beleolvadva várják a veszély elmúltát. A fiatalok gyakran még röpképességük előtt elmásznak a fészekből és a közelben várják szüleik gondoskodását.

Nagyjából háromhetes korukra válnak teljesen önállóvá.

A parlagi pityerek szinte kizárólag állati eredetű táplálékukat is többnyire a talajról szedik össze. Elsősorban sáskalárvát, lepkehernyókat, hangyákat fogyasztanak, de alkalmanként apróbb csigákat is esznek.

Szeptember végén-október elején vonulnak el. A telet Észak-Afrikában töltik.

Elterjedés:

A parlagi pityer Közép-Ázsia, Észak-Afrika, és Európa középső és déli területeinek nagy részén megtalálható.

Magyarországon sehol nem gyakori. Elsősorban az alföldi sík területekre jellemző, de dombvidékeinken is találkozhatunk vele.

Rendszerint rövidfüvű legelőkön, szikes pusztákon, parlagokon, homokos területeken telepszenek meg, de olykor szántóföldek környékén is felbukkannak. Kedveli a nyílt területeket.

Természetvédelmi helyzet:

A parlagi pityer hazai populációinak fennmaradását az élőhelyeinek degradációja, eltűnése veszélyezteti. Az intenzív mezőgazdasági művelés, vagy jellegzetes élőhelyeinek becserjésedése csökkentheti állományuk nagyságát.

Védettség:

Az 1979-ben megalkotott madárvédelmi irányelv (2009/147/EK korábban 79/409/EGK) alapján közösségi jelentőségű Natura 2000-es jelölőfaj.

Az IUCN „nem fenyegetett”-ként tartja számon, illetve a magyar Vörös Listán szintén „nem fenyegetett”-ként jelenik meg.

Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50.000 Ft.

Irodalomjegyzék:

KILLIAN MULLARNEY; LARS SVENSON; DAN ZETTERSTRÖM; PETER J. GRANT (2005): Madárhatározó - Európa és Magyarország legátfogóbb terepi határozója, 3. kiadás; Park Könyvkiadó, Budapest

SHMIDT EGON (2000): Madárlexikon; Anno Kiadó, Budapest

MAGYAR MADÁRTANI ÉS TERMÉSZETVÉDELMI EGYESÜLET (2017) Magyarország madarai: Parlagi pityer. http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-antcam; Letöltés dátuma: 2017-02-28

Fényképek: (Feltöltés folyamatban.)