Nagyfülű denevér

Általános leírás, életmód:

A nagyfülű denevér közepes termetű faj. Testhossza 4,5-5,5 cm, alkarhossza 3,9-4,7 cm, testtömege 6-12 g. A bunda viszonylag hosszú, hátoldala barna-vörösbarna, hasoldala piszkos fehér színű. Fülei feltűnően hosszúak, viszont a hosszúfülű-denevérekkel ellentétben nem nőnek össze a fejtetőn. A fülfedő keskeny, hosszú, lándzsaszerű. A többi Myotis-fajhoz hasonlóan a vitorlák és a fül vékony, viszonylag világos, füstszínű. Erdőlakó denevérfaj. Nyáron faodvakban, télen esetenként barlangokban, többnyire faodvakban tanyázik. Egyedsűrűsége legnagyobb értéket idős erdőkben éri el. Nyáron gyakran, akár naponta váltja búvóhelyét. Párzási időszaka során, mely nyár második felétől késő őszig tart, éjszakánként nagy aktivitást mutat középhegységekben található ún. nászbarlangoknál. A petesejt csak a téli álmot követően termékenyül meg. A petesejt osztódása, embriók fejlődése felmelegedésekkel egyidejűleg indul meg. Hibernációja, melyről annak következtében, hogy a föld alatti telelőhelyek mellett valószínűleg nagyobb számban faodvakban telel, kevés adattal rendelkezünk. Téli álma időjárástól függően októbertől áprilisig tart. Késő tavasztól a nőstények általában 10-25 egyedből álló kölykezőkolóniát alkotnak, ahol júniusban világra hozzák az augusztusban röpképessé, egyéves korban ivaréretté váló egyetlen kölyküket. A hímek magányosan élnek a nyár folyamán. Vadászat során, mely alatt kerüli a nyílt területeket, nem hagyja el a fás társulásokat kisebb méretű ízeltlábúakra vadászik. Táplálékát főként bogarak, pókok, lepkék, kétszárnyúak alkotják. Alkonyt követően repül ki és napfelkelte előtt tér vissza búvóhelyére. Hűvös szeles időben egyáltalán nem, vagy pedig később indul el táplálkozni. Röpte lassú, a talajhoz közel vadászik, így jól tud manőverezni a sűrű vegetációban is. 4-5 méternél magasabban nemigen vadászik. Helyben történő repülésre is képes. Helyhű. Nem vonul nagy távolságokra, legfeljebb néhány tíz kilométert vándorol. Legnagyobb feljegyzett vándorlási távolsága 70 km volt. Kiemelkedően magas életkort is elérhet. Legidősebb ismert példány 21 éves volt. Rövid hanghullámainak maximális erőssége 60b kHz volt.

Elterjedés:

Nyugati-palearktikus faj. Áreájának központja Közép-Európa. Európában Brit-szigetek déli részétől, valamint a Pireneusi-félszigettől a Kaukázusig fordul elő. Hegyvidéki faj. Magyarországon középhegységi elterjedést mutat. Jelentős állományai élnek az Északi-középhegységben, Dél-Dunántúlon, Dunántúli-középhegységben. Elsősorban öregebb tölgyesekben, bükkösökben élnek.

Természetvédelmi helyzet:

Mint az erdőlakó denevérfajoknál általában a térben és időben igen változatos előfordulásuk miatt a nagyfülű denevér hazai állományát sem lehet elfogadható közelítéssel megbecsülni. Viszont a világállomány negatív trenddel való jellemzése a hazai állomány esetében is valószínűsíthető. Amellett, hogy ritka faj egyes középhegységi területeken nagy egyedszámban fordul elő. Azáltal, hogy kizárólag erdőkben vadászik, szülőkolóniái is faodvakban találhatóak, erdőlakó denevérfajként a gyakori odúváltás jellemzi egy kolóniatartós megtelepedéséhez a kolónia mozgáskörzetében sok odúból álló búvóhelyhálózat szükséges és nem elegendő számára egy-egy alkalmas odú megléte, állománycsökkenésének legfontosabb kiváltó tényezője az elvadult szemléletű erdőgazdálkodás (egykorú elegyetlen erdő, végvágásokat, nagy kiterjedésű tarvágásokat jelent). Téli fakitermelések az odvakban telelő példányok pusztulását eredményezi. Emellett pedig a nyílt területeket kerülő fajra nézve a tarvágások következtében fellépő fragmentációs hatás is negatív tényező, mivel nem repül keresztül azokon. A hibernációs időszakban folytatott barlangjárás pedig az ott telelő példányokat veszélyezteti. A macskabagoly kivételével kevés hazai ismeret van a faj természetes ellenségeit illetően.

Védettség:

Az Európai Unióban Natura 2000-es közösségi jelentőségű jelölőfaj. Az EU által 1992-ben elfogadott Élőhelyvédelmi Irányelv (92/43/EGK) II. és IV. mellékletében szerepel. Valamint a 275/2004. (X.8.) Kormányrendelet 2. A) mellékletében. A Berni Egyezmény II. függelékének hatálya alá tartozik. Az IUCN Vörös Listáján „veszélyeztetettség közeli (NT)” fajként szerepel. A nagyfülű denevér a Bonni Egyezmény (CMS) II. függeléke alá sorolható fajok közé tartozik. A fajra az európai denevérfajok populációinak megőrzéséről szóló megállapodás (EUROBATS) vonatkozik. Hazánkban fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100.000 Ft.

Irodalomjegyzék:

ESTÓK PÉTER – SZATYOR MIKLÓS (2007): Nagyfülű denevér Myotis bechsteinii (KUHL, 1818). In UJHELYI P. (szerk.) Kossuth Kiadó, Budapest: 109-110.o.

ESTÓK PÉTER –GÖRFÖL TAMÁS (2014): Csonakfülű denevér Myotis emarginatus, 1806. In HARASZTHY L. (szerk.): Natura 2000 fajok és élőhelyek Magyarországon; Pro Vértes Közalapítvány, Csákvár: 666-668. o.

http://www.hunbat.hu/html/deneverekrol_link/deneverek_rendszertana_link/europai_deneverfajok/nagyfulu.

htm http://www.termeszetvedelem.hu/index.php?pg=vf_1973

Fényképek: (Feltöltés folyamatban.)