Nagy póling

Általános leírás, életmód:

A nagy póling (Numenius arquata) Európa legnagyobb termetű partimadára. Jellegzetes, feltűnően hosszú csőre lefelé hajló. Tollazata a fején, a nyakán, a hátán, a mellén és a testoldalain sötétbarnával egyöntetűen csíkozott és keresztsávozott szürkésbarna, hasa fehéres. Fehér farcsíkja hegyesen felnyúlik a hátára, farka fehéres alapon markáns sötét csíkokkal mintázott. Szárnyán a külső kézevezői kissé sötétebbek. A nemek és a korok hasonló színezetűek. Jellegzetes „pó-li” kiáltásait sokszor hallatja.

Első csapatai rendszerint márciusban érkeznek meg hazánkba, de enyhébb teleken már február végén találkozhatunk vele. A párok a költőterületeken alakulnak ki, évente egyszer költenek. A hímek nászrepüléssel jelölik ki revíreik határát: gyors szárnycsapásokkal felemelkednek, majd bugyborékoló és trillázó hangot hallatva, illetve fehér farcsíkjukat mutatva visszaereszkednek a fűbe. A párbaállást követően a hím több mélyedést is készít, melyekből a tojó választja ki a számára szimpatikust. A fészket a hím és a tojó közösen alakítja ki a környéken található fűszálakból és más növényi részekből. A tojó áprilisban rakja le 3-6 viszonylag nagy tojását, melyen a szülők felváltva kotlanak 27-29 napig. Fiókái fészekhagyók, felszáradásuk után rögtön követik szüleiket. Ezt követően röpképességük eléréséig, 5-6 hetes korukig a fű közt bujkálva vadászgatnak.

Főleg rovarokat, férgeket, csigákat, kétéltűeket zsákmányolnak, de akár kisebb halakat, hüllőket, madárfiókákat és kisemlősöket is elkaphat. Állati eredetű táplálék mellett zöld növényi részeket, bogyókat és magvakat is szedeget.

Vonuló faj, mellyel főleg február és november között lehet találkozni, de néha akadnak áttelelő egyedek is. A telet Európa déli részein, Afrikában és Ázsia déli területein tölti.

Teleléskor általában magányos példányokat, vagy kisebb csapatokat lehet látni, de akár több ezres csapatai is kialakulhatnak a pihenőhelyeik környékén.

Elterjedés:

Eurázsiában őshonos madár. A törzsalakja a Brit-szigetektől a Volgáig és az Urálig terjedt. Délkelet-Európában, Közép-Ázsiában és Szibériában más alfaja él, de akár Nyugat-Európában is megjelenhet ez az alak. Európában inkább a hűvösebb, csapadékosabb tájakon költ. Kontinensünkön Hollandia és Franciaország kivételével állománya csökkenőben van, a Brit-szigeteken és Finnországban stabilnak mondható.

Magyarországon kisszámú fészkelő és gyakori átvonuló. A Dunántúlon és a Duna-Tisza közén ismertek hagyományos költőhelyei, de alkalmi fészkelése is ismert a Tiszántúlról.

Biztosan költ a dunántúli Sárréten, a Kis-Balaton környékén, a Hanságban, a Kiskunságban, Ócsa környékén, a Dél-Alföldön, a Nagykunságban, Szabolcsban és a Bihari-síkon.

Vonuláskor főleg az Alföldön találkozhatunk vele, kisebb számban a Dunántúlon is megfigyelhetők. A hegyvidékek kivételével mindenhol rendszeresen észlelhető.

Fészkelőhelyei tőzeglápokon, turjánosokban, vizenyős réteken találhatók. Költési időn kívül tengerpartokon, apályos tocsogós helyeken, sós mocsaraknál, elöntéseken fordulnak elő.

Természetvédelmi helyzet:

Élőhelyeinek feldarabolódása és eltűnése súlyosan veszélyezteti a fajt. Fészkelőhelyein nagy a tojások és fiókák mortalitása, köszönhetően a predációs nyomásnak és a mechanikai kaszálásnak. Egyes helyeken a vadászat is jelentős veszélyforrásnak számít, és a madárinfluenzának is potenciális áldozatai.

Védettség:

Az 1979-ben megalkotott madárvédelmi irányelv (2009/147/EK korábban 79/409/EGK) alapján nem Natura 2000-es jelölőfaj.

A Berni Egyezmény III. függelékében és a Bonni Egyezmény II. függelékében, valamint az AEWA, azaz a „Nemzetközi megállapodás az afrikai-eurázsiai vándorló vízimadarak védelméről” szóló dokumentum mellékletében is szerepel.

A Vörös Listán globálisan „mérsékelten fenyegetett”-ként, európai viszonylatban „sebezhető”-ként tartják számon.

Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 500.000 Ft.

Irodalomjegyzék:

KILLIAN MULLARNEY; LARS SVENSON; DAN ZETTERSTRÖM; PETER J. GRANT (2013): Madárhatározó - Európa és Magyarország legátfogóbb terepi határozója, 5. kiadás; Park Könyvkiadó, Budapest

DR. SZÉKESSY VILMOS (szerk.) (1958): Magyarország állatvilága (Fauna Hungariae) XXI. kötet Madarak (Aves), Akadémia Kiadó, Budapest

ECSEDI ZOLTÁN, KOVÁCS GÁBOR, IFJ. OLÁH JÁNOS, KONYHÁS SÁNDOR, VÉGVÁRI ZSOLT, TAR JÁNOS, GÁL ANDRÁS, JUHÁSZ LAJOS, ZÖLD BARNA, EMRI TAMÁS, SÁNDOR ISTVÁN, ZEKE TAMÁS, SZILÁGYI ATTILA, GYÜRE PÉTER, KAPOCSI ISTVÁN, TAR ATTILA, KOVÁCS GERGELY, ENDES MIHÁLY, DUDÁS MIKLÓS (2004): A Hortobágy madárvilága. Hortobágy Természetvédelmi Egyesület, Balmazújváros – Szeged

UJHELYI PÉTER (szerk.) (2005):Élővilág enciklopédia – A Kárpát-medence állatai, Kossuth Kiadó, Budapest

SCHMIDT EGON (2000): Madárlexikon; Anno Kiadó, Budapest

MAGYAR MADÁRTANI ÉS TERMÉSZETVÉDELMI EGYESÜLET (2017) Magyarország madarai: Nagy póling. http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-numarq Letöltés dátuma: 2017-04-10

http://www.iucnredlist.org/details/22693190/0 letöltés dátuma: 2017.04.10. (az oldal nem található)

Fényképek: (Feltöltés folyamatban.)