Fajtár

Nagy kócsag

Egretta alba
Fokozottan védett, Közösségi jelentőségű

Általános leírás, életmód:

A nagy kócsag (Egretta alba) nagytestű, csaknem szürke gém méretű, hófehér gémféle.

Szeme sárga, a szem és a csőr közötti viaszhártya pedig zöldes színű. Csőre az év nagy részében sárgás-narancssárgás, azonban költési időben befeketedik. Rendszerint nem visel bóbitát, de a nászruhás madarak hátán akár 50 centiméter hosszú dísztollak is lehetnek.

Hosszú, kecses lábukon a lábszár és csüd felső része sárgás, a csüd alsó része és a lábujjak pedig feketék. Röptében nyakát a gémfélékre jellemzően „S” alakban tartja, lábai jelentősen túlnyúlnak a farkán.

A fiatal madarak nagyon hasonlítanak a nyugalmi ruhás öreg madarakhoz.

Egyik legkorábban fészkelő vízimadarunk, gyakran már február-március fordulóján megkezdi a fészkelést. Fészkét szinte kizárólag nagy kiterjedésű nádasokba rejti, de alkalmanként előfordul fűzbokrokon, fákon való költése is. Telepesen, sokszor más gémfajok /szürke gém, vörös gém (Ardea purpurea), kis kócsag (Egretta garzetta), bakcsó (Nyctycorax nyctycorax)/ társaságában költ. Fészkét rendszerint a többi gémfajénál magasabbra építi, és mérete is nagyobb. Általában március közepétől április közepéig rakja le 2-5 tojásból álló fészekalját, melyen a pár egymást váltogatva kotlik. A fiókák 25-26 nap elteltével bújnak elő. Más gémfélékhez hasonlóan a fiatalok már körülbelül háromhetes korukban elhagyják a fészket, majd a röpképességük eléréséig (kb. 34 - 42 napos korukig) a környező nádasban rejtőznek.

A fiókák táplálásában szintén mindkét szülő részt vesz. A fiatalok kétévesen válnak ivaréretté.

Táplálékukat elsősorban a sekély vizekben szerzik be, de mélyebb vizeknél is felbukkannak.

Fő táplálékait halak, különböző vízirovarok, rákok, békák alkotják, de rendszeresen megfigyelhetjük őket víztől távolabb eső mezőgazdasági területeken is, ahol elsősorban kisemlősöket és gyíkokat zsákmányolnak.

Az európai madarak rövid távú vonulók, de enyhe teleken akár át is telelhetnek. A hidegebb teleket a Földközi-tenger partvidékén és Észak-Afrikában töltik, de eljuthatnak akár a Szaharától délebbre eső területekre is. Kirepülés után a fiatal madarak szinte egész Európában szétszóródnak.

Elterjedés:

Világszerte elterjedt faj. A sarkvidéki területek és Észak-Amerika nagy részének kivételével szinte mindenütt megtalálhatók. Európa 12 országában fészkel, a legnagyobb állományai Oroszországban, Ukrajnában és Magyarországon találhatók.

Magyarország általánosan elterjedt, de előnyben részesítik a sík- és az alacsony dombvidéki terülteket. A hazai állomány túlnyomó többsége az Alföldön fészkel. A Dunántúlon a nagyobb tavaknál (Fertő, Balaton, Kis-Balaton, Velencei-tó), míg az Alföldön inkább a nagyobb halastavakon, mocsarakban, víztárolókon és holtágaknál költ. Legfontosabb fészkelőterülete a Hortobágy térsége.

Eredetileg a nagyobb kiterjedésű összefüggő nádasok és ősmocsarak fészkelője volt, de mára már mesterséges víztározók, halastavak kisebb nádasaiban is megtalálhatóak.

Természetvédelmi helyzet:

A régebbi időkben dísztollaiért megszállottan üldözték. Ennek illetve a vizes élőhelyek lecsapolásának, a nádégetésnek és egyéb zavaró tényezőknek köszönhetően állománya drasztikusan megcsappant, olyannyira, hogy 1951-re a faj már csak a Kis-Balatonnál fészkelt.

A magyar természetvédelem történetének jelentős állomása volt a faj védelmének megszervezése, a védelmükért felelős kócsagőrök voltak az első természetvédelmi őrök. Ezért és ritkasága miatt lett a nagy kócsag a magyar természetvédelem címerállata, illetve őt lehet látni az 5 forintos érme hátoldalán is. Mára állománya szerencsére megerősödött, sőt erős növekedést mutat.

Sajnos manapság is sok veszély leselkedik rájuk, a szélsőséges időjárástól kezdve a vizes területek nem megfelelő kezelésén keresztül a ragadozóik (például a vaddisznó (Sus scrofa) elszaporodásáig.

Védettség:

Az 1979-ben megalkotott madárvédelmi irányelv (2009/147/EK korábban 79/409/EGK) alapján közösségi jelentőségű Natura 2000-es jelölőfaj.

A Berni Egyezmény II. függelékében, valamint az AEWA, azaz a „Nemzetközi megállapodás az afrikai-eurázsiai vándorló vízimadarak védelméről” mellékletében is szerepel.

Az IUCN Vörös Listáján mind globálisan, mind hazai viszonylatban „nem fenyegetett”-ként tartják számon.

Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100.000 Ft.

Irodalomjegyzék:

KILLIAN MULLARNEY - LARS SVENSON - DAN ZETTERSTRÖM - PETER J. GRANT (2013): Madárhatározó - Európa és Magyarország legátfogóbb terepi határozója, 5. kiadás; Park Könyvkiadó, Budapest

DR. SZÉKESSY VILMOS (szerk.) (1958): Magyarország állatvilága (Fauna Hungariae) XXI. kötet Madarak (Aves), Akadémia Kiadó, Budapest

SZINAI PÉTER (2014): Nagy kócsag Egretta alba Linnaeus, 1758. In HARASZTHY L. (szerk.): Natura 2000 fajok és élőhelyek Magyarországon; Pro Vértes Közalapítvány, Csákvár: 518-521. o.

ECSEDI ZOLTÁN - KOVÁCS GÁBOR - IFJ. OLÁH JÁNOS - KONYHÁS SÁNDOR - VÉGVÁRI ZSOLT - TAR JÁNOS - GÁL ANDRÁS - JUHÁSZ LAJOS - ZÖLD BARNA - EMRI TAMÁS - SÁNDOR ISTVÁN - ZEKE TAMÁS - SZILÁGYI ATTILA - GYÜRE PÉTER - KAPOCSI ISTVÁN - TAR ATTILA - KOVÁCS GERGELY - ENDES MIHÁLY - DUDÁS MIKLÓS (2004): A Hortobágy madárvilága. Hortobágy Természetvédelmi Egyesület, Balmazújváros – Szeged

UJHELYI PÉTER (szerk.) (2005):Élővilág enciklopédia – A Kárpát-medence állatai, Kossuth Kiadó, Budapest

MAGYAR MADÁRTANI ÉS TERMÉSZETVÉDELMI EGYESÜLET (2017) Magyarország madarai: Nagy kócsag. http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-egralb Letöltés dátuma: 2017-03-13

Fényképek:

Forrás:

https://termeszetvedelem.hu/talalati-oldal/?type=vedett-fajok&id=1858#images-1

Nyomtatás
Érdekes tartalmak
Szállás - étkezés

Hortobágy és környéke.

Tudj meg többet
Csomagajánlatok

Utazási irodák számára...

Tudj meg többet
Tájékozódj!

Térképek, hasznos tudnivalók...

Tudj meg többet
Járműbérlés

Kerékpár, szekér, motorcsónak...

Tudj meg többet