Fajtár

Nagy goda

Limosa limosa
Fokozottan védett, Közösségi jelentőségű

Általános leírás, életmód:

A nagy goda (Limosa limosa) hosszú, egyenes csőrű, nagytermetű, karcsú testű partimadár. A csőr nyáron narancsos-hússzínű sötét véggel, télen a csőrtő rószaszínűvé válik.

Nászidőszakban fejteteje és tarkója rozsdabarna, a fejtetőn feketés hosszanti csíkozással, míg a tarkó barnás foltokkal mintázott. Torka rozsdás árnyalatú fehér, nyaka, begye és melle pedig rozsdavörös, halvány barnás keresztcsíkokkal tarkított. Hátán a tollak széles, rozsdás keresztcsíkokkal szegettek, farcsíkja és a faroktollak tövi része jellegzetes fehér négyzetet alkotnak. A farok végén széles fekete szalag van. A hasoldala fehér, barna harántmintázattal.

Nyugalmi ruhában feje, nyaka, begye, melle és felső teste barnásszürke, hasa fehéres.

Szárnymintázatuk egész évben állandó: evezői feketék, tövükön fehér résszel, ami a nyitott szárnyon feltűnő, széles szárnycsíkot alkot. Hosszú lábai szürkés színűek.

A fiatalok a nyugalmi ruhás öreg madarakra hasonlítanak, nyakuk és mellük fahéjvörös, szárnyfedőik világosan szegettek, csúcsuk előtt sötét jeggyel.

A párok évente egyszer, rendszerint április végén kezdenek el költeni, és május elejére általában már teljes a fészekalj. A kevés fészekanyagból álló fészket zsombékokra, jószágnyomba, ürömbokorba vagy régi bíbicfészekgödörbe rakja. Szereti az olyan magasabb növényzetű részeket, ahol el tud rejtőzni, viszont nyakát kinyújtva körül is tud kémlelni.

Gyakran laza telepekben fészkel. A tojó általában 4 olajbarna alapon foltos tojást rak, melyeken a hím és a tojó felváltva kotlik. A fiókák 22-24 nap elteltével kelnek ki, kikelésüket követően a szülők a tojáshéjakat eltávolítják a fészek közeléből. A kicsik viszonylag hamar elhagyják a kikelés helyét, és 30-32 napos korukig a szülőket követik a környéken. Ezt követően a családi kapcsolatok felbomlanak, azonban a madarak rendszerint továbbra is kis csapatokat alkotva mozognak. Kétévesen válnak ivaréretté.

Nedves réteken, lecsapolt halastavakon, árasztásokon szedegeti össze rovarokból, férgekből, csigákból és más gerinctelenekből álló táplálékát, de olykor bogyókat és magokat is fogyaszt.

Vonuló faj, Magyarországon általában február és november között lehet megfigyelni.

Gyülekezésükkor egész nagy csapatai kialakulhatnak (akár 10-50 ezer példány), főleg az Alföldön. Viszonylag kevés pihenő- és telelőhelyet látogatnak meg vonulásuk során, sokkal inkább széles frontvonalban, az egyes pihenőhelyek között nagy távolságokat megtéve vonulnak. A Földköz-tenger mentén és Észak-Afrikában telelnek.

Elterjedés:

Összefüggő fészkelőterülete Izlandtól egészen a Balkas-tóig tart, azonban elszigetelt populációi megtalálhatóak a Jenyiszejtől keletre, Kelet-Mongóliában, Kínában és Oroszország keleti részein is. Európa legtöbb országában csökkenő félben van az állománya, egyedül Dániában növekszik, de jelentős állománya él Hollandiában is.

Magyarországon a domb- és hegyvidékeink kivételével az ország nagyobb részén fészkel. A Dunántúlon a Hanság, a Sárrét, Fertő, Kis-Balaton és Dinnyés térségében költ. Az Alföldön a Tiszántúlon (Hortobágy, Nagykunság, Tisza-vidék, Körös-vidék, Bihari-sík, Biharugra, Kardoskút, Szeged) és a Kiskunságban élnek jelentősebb állományai. Északi hegyvidékeinken néhány pár fészkel a folyók mentén.

Elsősorban a nedves élőhelyeket, lápokat, mocsárréteket, mocsarak peremeit részesíti előnyben, de a kevésbé vizes legelőkön, sőt erdőirtásokon is megtelepszik. Költési időn kívül, a vonuló- és telelőhelyein tengerpartok árapály zónáit, lagúnákat, tavakat, mocsarakat, árasztásokat és egyéb sekély vizes élőhelyeket keres fel.

Természetvédelmi helyzet:

A vizes élőhelyek lecsapolása, az intenzív mezőgazdálkodás, illetve az élőhelyeinek degradációja jelentik a legnagyobb veszélyt a fajra nézve, de a többi földön fészkelő fajhoz hasonlóan a fészekfosztogatók (varjak, rókák) is jelentősen csökkenthetik a sikeres fészkelések számát. A vadászat szintén nagy károkat tud okozni, főleg vonulás idején, hiszen több országban vadászható.

Védettség:

Az 1979-ben megalkotott madárvédelmi irányelv (2009/147/EK korábban 79/409/EGK) alapján nem Natura 2000-es jelölőfaj.

A Berni Egyezmény III. függelékében és a Bonni Egyezmény II. függelékében is szerepel.

Szerepel az AEWA, azaz a „Nemzetközi megállapodás az afrikai-eurázsiai vándorló vízimadarak védelméről” mellékletében.

A Vörös Listán globálisan „mérsékelten fenyegetett”-ként, európai viszonylatban „sebezhető”-ként, hazánkban „súlyosan veszélyeztetett”-ként tartják számon.

Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 500.000 Ft.

Irodalomjegyzék:

KILLIAN MULLARNEY; LARS SVENSON; DAN ZETTERSTRÖM; PETER J. GRANT (2013): Madárhatározó - Európa és Magyarország legátfogóbb terepi határozója, 5. kiadás; Park Könyvkiadó, Budapest

DR. SZÉKESSY VILMOS (szerk.) (1958): Magyarország állatvilága (Fauna Hungariae) XXI. kötet Madarak (Aves), Akadémia Kiadó, Budapest

ECSEDI ZOLTÁN, KOVÁCS GÁBOR, IFJ. OLÁH JÁNOS, KONYHÁS SÁNDOR, VÉGVÁRI ZSOLT, TAR JÁNOS, GÁL ANDRÁS, JUHÁSZ LAJOS, ZÖLD BARNA, EMRI TAMÁS, SÁNDOR ISTVÁN, ZEKE TAMÁS, SZILÁGYI ATTILA, GYÜRE PÉTER, KAPOCSI ISTVÁN, TAR ATTILA, KOVÁCS GERGELY, ENDES MIHÁLY, DUDÁS MIKLÓS (2004): A Hortobágy madárvilága. Hortobágy Természetvédelmi Egyesület, Balmazújváros – Szeged

SHMIDT EGON (2000): Madárlexikon; Anno Kiadó, Budapest

MAGYAR MADÁRTANI ÉS TERMÉSZETVÉDELMI EGYESÜLET (2017) Magyarország madarai: Nagy goda. http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-limlim Letöltés dátuma: 2017-04-05

http://www.iucnredlist.org/details/22693150/0 letöltés dátuma: 2017.04.05.

Fényképek: (Feltöltés folyamatban.)

Nyomtatás
Érdekes tartalmak
Szállás - étkezés

Hortobágy és környéke.

Tudj meg többet
Csomagajánlatok

Utazási irodák számára...

Tudj meg többet
Tájékozódj!

Térképek, hasznos tudnivalók...

Tudj meg többet
Járműbérlés

Kerékpár, szekér, motorcsónak...

Tudj meg többet