Mocsári teknős

Általános leírás, életmód:

A mocsári teknős (Emys orbicularis) teste zömök, hátpáncélja jobbára ovális, hátrafelé kiszélesedő és enyhén domború. Teljes testhossza a 32 cm-t is elérheti, azonban a páncél hossza ritkán haladja meg a 20 cm-t. A nőstények páncélja kissé kerekebb és magasabb, mint a hímeké, ugyanakkor a haspáncél a hímeknél horpadt és kissé barázdált, a nőstényeknél pedig lapos. Színük alapvetően sötét, feketésbarna vagy grafitszürke olajzöld beütéssel, amelyet különösen a nyakon és a fejen sárgás pettyek díszítenek. A haspáncél színe ezzel szemben okkersárga vagy barnás, rendszerint sötétbarnával foltozott, illetve esetenként a pajzsok feketén szegettek.

A kifejlett egyedekhez képest a frissen kelt teknősök páncélja kerek, és még kevés sárga petty látható rajtuk, hasuk pedig rendszerint feketés színű.

Farkuk feltűnően hosszú, akár a 8 cm-t is elérheti.

A nemek írisze is eltérő: a hímeké narancsszínűtől vörhenyes-barnáig változik, míg a nőstényeké sárga vagy fehéres.

A mocsári teknősök rendszerint március végén, április elején bújnak elő telelőhelyeikről, de kivételes esetben, ha a környezetükben minden víztest kiszárad, nyáron is beiktathatnak egy nyugalmi periódust. Alapvetően egyébként tavasztól őszig tartó időszak nagy részét a vízben, vagy annak közvetlen közelében töltik, legfeljebb a partra, vagy valamilyen vízből kiemelkedő tárgyra merészkednek ki. Rendkívül óvatos állatok, a legkisebb zavarás hatására azonnal a víz alatt keresnek menedéket.

Nyáron csupán a tojásrakó nőstények távolodnak el a víztől, de ők is főként az esti órákban.

Tojásaikat a víz környéki – vagy esetenként attól jelentős távolságra található – laza, homokos talajú területeken lerakják. A kis teknősök rendszerint augusztus-szeptember táján kelnek ki, illetve az is előfordul, hogy a kései fiókák, a tojásban vészelik át a telet.

Téli nyugalomra október végén vonul, ilyenkor rendszerint mélyen a fenék iszapjába ássa be magát. Olyan helyeken azonban, ahol erre nincs módja, a vízen kívül fúrja be magát a földbe, esetleg a befagyott víz jégpáncélja alatt telel át.

Gyakorlatilag minden "húsfélét" (különböző vízi bogarak, férgek, csigák, békák, gőték, vagy azok lárvái, stb.) megeszik, és nem veti meg a dögöt sem. Előszeretettel zsákmányol beteg, legyengült halakat, halivadékokat is, ezzel fontos szerepet tölt be az egészséges halállomány fenntartásában. Egyes kutatások arra utalnak, hogy a szaporodási időszakon kívül a felnőtt egyedek nagy mennyiségű növényi anyagot is fogyasztanak.

Elterjedés:

Széles elterjedésű faj; Közép- és Dél-Európában, Északnyugat-Afrikában és Ázsiában egészen az Aral-tóig megtalálhatók őshonos populációi. Érdekesség, hogy ugyan Németországban többfelé megtalálható, de az ottani populációkat nagyrészt behurcolt egyedek leszármazottai alkotják. Németországban őshonos populációk csupán az ország északkeleti csücskében fordulnak elő.

Magyarország egyetlen őshonos teknősfaja. Általánosan elterjedt, de inkább sík- és dombvidéken jellemző, elsősorban a lassú folyású és álló vizeket, mocsaras területeket kedveli.

Alapvetően vízhez kötött faj. Szereti a vízi növényzettel benőtt tavakat, holtágakat, különösen az olyan helyeket, ahol mély vízzel körülvett napozóhelyek (szigetek, vízből kiemelkedő faágak stb.) találhatók, amelyekről veszély esetén könnyen a felszín alá bukhat.

A vizes élőhelyen kívül nagy szüksége van háborítatlan szárazföldi élőhelyekre is, vagyis elsősorban olyan növényzettel csak mérsékelten borított, laza talajú helyekre, ahol tojásait lerakhatja.

Természetvédelmi helyzet:

Az egykor rendkívül gyakori mocsári teknős állományai mára erősen megfogyatkoztak. A legfőbb problémát ennél a fajnál is a megfelelő élő-, illetve szaporodóhelyek degradációja, megszűnése jelenti.

Az élőhelyvesztés mellett az utóbbi évtizedekben komoly veszélyforrás a különböző idegenhonos teknősfajok (pl.: vörösfülű ékszerteknős - Trachemys scripta elegans) térnyerése.

Ezek a fajok nemcsak élőhely-, és táplálékkonkurenciát jelentenek a mocsári teknősök számára, olyan parazitákat is terjeszthetnek, amelyekkel szemben ez a faj nem ellenálló.

A mocsári teknősnek számos ragadozója van: A kisebbeket főként a gázlómadarak fogyasztják, a felnőtteket pedig elsősorban a ragadozó emlősök (pl. vidra – Lutra lutra), vagy akár a rétisas (Haliaeetus albicilla) is pusztítják.

Ezen túlmenően jelentős veszélyforrást jelentenek a mocsári teknős állományaira nézve, hogy számos állat (sün, róka, borz, kutya stb.) előszeretettel fosztja ki a teknősfészkeket és fogyasztja el a tojásokat.

Védettség:

Az 1992-ben EU által elfogadott Élőhelyvédelmi irányelv (92/43/EGK) alapján az Európai Unióban Natura 2000-es közösségi jelentőségű jelölőfaj.

A Berni Egyezmény II. függelékében szerepel, az IUCN „mérsékelten fenyegetett”-ként tartja számon.

Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50.000 Ft.

Irodalomjegyzék:

KOVÁCS TIBOR (2014): Mocsári teknős Emys orbicularis Linnaeus, 1758. In HARASZTHY L. (szerk.): Natura 2000 fajok és élőhelyek Magyarországon; Pro Vértes Közalapítvány, Csákvár:491-494. o.

MAGYAR MADÁRTANI ÉS TERMÉSZETVÉDELMI EGYESÜLET (2017) Magyarország kétéltűi és hüllői: Mocsári teknős http://www.mme.hu/keteltuek-es-hullok/mocsari-teknos; Letöltés dátuma: 2017-02-26

https://hu.wikipedia.org/wiki/Mocs%C3%A1ri_tekn%C5%91s

http://mek.oszk.hu/03400/03408/html/1894.html

Fényképek:

Forrás:

http://www.termeszetvedelem.hu/_user/vedett_fajok_images/1343_1376291856.jpg