Magyar kökörcsin

Általános leírás, életmód:

A magyar kökörcsin közepesen magas, 5-30 cm-es növény. Selymesen szőrös szára felálló, nem ágazik el.

Öt-hétszeresen szárnyas tőlevelei a virágzáskor kezdenek kifejlődni. Kezdetben csövesen összehajlóak és szőrösek, később kopaszodóak, elszáradt állapotban is könnyen felismerhetőek.

Egy tövön rendszerint 3-5 virág található, de idősebb, termetesebb töveknél akár 20-nál több virág is előfordulhat. Harang alakú virágai egyesével állnak a tőkocsányok végén, kifejezetten bókolóak. Hat lepellevelének külső oldala szőrös, általában szennyeslila színű, belső oldaluk zöldessárga, a csúcsuk pedig kissé visszahajló. A porzók a visszahajló leplekből jellemzően kilátszanak.

Termése csoportos aszmag, amely általában 40-80 darab tollas-bóbitás repítőkészülékű, egymagvú aszmag résztermésből áll. A termésérlelés során a növény megnyurgul, és az érett aszmagcsomó már felálló.

Évelő növény. Virágzása a többi kökörcsinfajnál később, többnyire április közepe körül kezdődik, és akár május közepéig elhúzódhat, illetve ritkán egy őszi másodvirágzása is megfigyelhető. Termése körülbelül egy hónappal a virágzás után érik be. Nedvesség hatására érett aszmagtermésének szőrös repítőkészüléke spirális mozgással „belecsavarja” a magot a talajba. Csírázás szempontjából kedvezőek a kisebb-nagyobb csupasz homokfelszínek, ahol nagyobb számú magról kelt növény képes megjelenni. A fiatal növények kedvező körülmények között már a kikelést követő évben virágozhatnak, de a virágzás többnyire csak a második-harmadik tavasszal jellemző.

Elterjedés:

Meglehetősen szűk elterjedési területtel rendelkező, endemikus (bennszülött) növényfajunk.

Termőhelyei Európán belül a Kárpát-medencére, és azon belül is csupán a Nyírség homokvidékére és annak peremterületeire korlátozódnak.

Elsősorban a nyírségi homoki sztyeppréteket, erdősztyepp-réteket, és a nyíltabb nyírségi mészkerülő homokpusztagyepeket kedveli, de megjelenik másodlagosan kialakuló nyírségi pionír rozsnokgyepeken is. Élőhelyeinek igen jelentős részét évszázadok óta legeltetéssel hasznosítják.

Természetvédelmi helyzet:

A magyar kökörcsin fennmaradását leginkább termőhelyeinek átalakulása, megszűnése veszélyezteti, ami elsősorban a beszántásoknak, inváziós fajok előretörésének, a gyepek helyén történő erdőtelepítéseknek köszönhető.

Számos állománya csökkent le vagy pusztult ki a nem megfelelő gyep- és erdőgazdálkodásnak köszönhetően is. A termőhelyek többségén a megfelelő mértékű, rendszeres legeltetés elengedhetetlen.

Bár mérgezőnek tartják, ennek ellenére a töveket, gyökereket, bimbókat, illetve a terméseket számos állat (rágcsálók, nyulak, őzek, különböző ízeltlábúak) károsíthatja a táplálkozása során.

Újabb keletű veszélyeztető tényező a terepi motorsportok terjedése, ami igen gyakran érinti a faj termőhelyéül szolgáló homokbuckás gyepterületeket, nehezen gyógyuló károsodást okozva azok növényzetében és talajában.

Endemikus volta miatt fennmaradása a magyar természetvédelem egyik fontos feladata.

Védettség:

Az 1992-ben EU által elfogadott Élőhelyvédelmi irányelv (92/43/EGK) alapján az Európai Unióban Natura 2000-es közösségi jelentőségű jelölőfaj.

Az IUCN Vörös Listáján nem szerepel, azonban élőhelyük folyamatos pusztítása miatt egyedszámuk folyamatosan csökken.

Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100.000 Ft.

Irodalomjegyzék:

LESKU BALÁZS (2014): Magyar kökörcsin Pulsatilla flavescens (Hazslinszky) Borbás, 1893. In HARASZTHY L. (szerk.): Natura 2000 fajok és élőhelyek Magyarországon; Pro Vértes Közalapítvány, Csákvár: 49-51. o.

LESKU BALÁZS (2006): KvVM Természetvédelmi Hivatal – Fajmegőrzési tervek: Magyar kökörcsin (Pulsatilla flavescens); Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, Természetvédelmi Hivatal, Budapest

http://www.terra.hu/haznov/htm/Pulsatilla.pratensis.hungarica.html

Fényképek:

Forrás:

http://www.termeszetvedelem.hu/_user/vedett_fajok_images/716_1406633564.jpg