Lapos tavikagyló

Általános leírás, életmód:

A lapos tavikagyló 50-80 (ritkán 100) mm hosszú, 35–50 mm széles és 20–30 mm magas. Teknője lapos, ovális, formája nem változó. A teknők elülső része rövid, a hátsó kissé kihegyesedő és lefelé irányuló. A hímek nagyobbak a nőstényeknél, a hermafroditák nagyon ritkák. Szaporodási időszaka májusra esik, a megtermékenyített peték a nőstények kopoltyújának védelmében fejlődnek glochidia-lárvává június-augusztusban, majd szeptemberben éretté válnak és a többi tavikagylóhoz hasonlóan teknőikkel csapkodva egy halhoz úsznak, és bőrébe-kopoltyújába kapaszkodva befúrják magukat, ahol körülöttük hamarosan egy ciszta formálódik.

Elterjedés:

Európai elterjedésű édesvízi kagylófaj. A lapos tavikagyló lassan mozgó síkvidéki folyókban, holtágakban, tavakban él, lehetőleg ott, ahol az aljzat iszapos. Általában 1-11 méter mélyen fordul elő. Egész Európában előfordul a Brit-szigetektől Oroszország európai részéig. Legnagyobb létszámban az Egyesült Királyságban és Finnországban található meg.

Természetvédelmi helyzet:

Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 5000 Ft. Nagy elterjedtsége ellenére populációi elszigeteltek, fragmentáltak; létszáma a klímaváltozás miatt melegedő vizek és a vízszennyezés miatt csökkenőben van. Becslések szerint az utóbbi 45 évben több mint 30%-kal csökkentek a populációi. Németországban és Lengyelországban kritikusan veszélyeztetett faj, Szlovákiában a Duna két pontjáról ismert. A lapos tavikagyló gazdaállatai a sebes pisztráng, a szivárványos pisztráng, a csapósügér, a tüskés pikó, a kilenctüskés pikó, a vágó durbincs és a süllő, ezért e halfajok védelme is indokolt.

Irodalomjegyzék:

https://horgasz-elovilag.szis.hu/Lapos_tavikagylo.html

https://dictzone.com/magyar-sved-szotar/lapos%20tavikagyl%C3%B3%20(pseudanodonta%20complanata)

Fényképek: (Feltöltés folyamatban.)