Küszvágó csér

Általános leírás, életmód:

A madarak osztályának a lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe és a csérfélék (Sterniidae) családjába tartozó faj.

A küszvágó csér testhossza 31–35 centiméter, szárnyfesztávolsága 77–82 centiméter, és testtömege 110–160 gramm.

A hím és a tojó külseje hasonló.

A költési szezonban csőrük erőteljesen kipirosodik, a vége azonban fekete marad, a madarak homloka szintén fekete.

Hosszú, villás farkának köszönhetően röpte elegáns. A fiatal madarak háta és szárnya barna mintázatú.

Vándormadár, telepesen fészkel.

Halak és kisebb rákok alkotják a táplálékát.

A legöregebb, meggyűrűzött madár 25 évet élt.

Az ivarérettséget 2–4 évesen éri el, a költési időszak május-júliusban van. Évente egyszer költ. A fészek sekély talajmélyedés, melyet olykor kagylóhéjjal, fűvel vagy algával bélel. A fészekalj két-három vajszínű vagy zöldes, sötéten pettyezett tojásból áll. A tojásokon mindkét szülő kotlik, 21–22 napig. A fiatal madarak 22–28 nap után repülnek ki.

Elterjedés:

Széles körben elterjedt Eurázsiában, Észak-Afrikában, Észak-Amerika keleti felén és a Karib-tenger mentén. Afrika déli és nyugati partjain, Dél-Délkelet-Ázsiában, Ausztrália keleti részein, Közép- és Dél-Amerikában telel.

Kontinensünkön a tengerpartok mentén általánosan elterjedt, de a szárazföld belsejében levő zátonyos, szigetes folyóknál, tavaknál sem ritka. Azokat a vizeket, folyókat, tavakat, csatornákat keresi, amelyekben a vízfelszín közelében nagy számban talál apró halakat. Európai költőállománya stabil, 270–570 ezer pár. A legnagyobb állományok Oroszországban (50–250 ezer pár), Finnországban (50–70 ezer pár), Ukrajnában (40–55 ezer pár), Svédországban (20–25 ezer pár), Fehéroroszországban (14–40 ezer pár), Spanyolországban (2,5–10 ezer pár) és a Brit-szigeteken (12 ezer pár) találhatók. Magyarországon a becslések szerint 700–1200 pár fészkel.

Hazánkban a folyók, tavak növényzettől mentes homokos vagy kavicsos zátonyain, szigetein, halastavakon kialakított betonelemeken, vizek felszínén összeállt uszadékon, vízbe dőlt fatörzseken, elöntött kaszálóréteken maradt bálákon, kavicsbányatavak szigetein és félszigetein, illetve szikes tavakon csérek és sirályok számára mesterségesen kialakított fészkelőszigeteken telepszik meg. Hazánk sík vidéki területein bárhol megtelepedhet, ahol költésre alkalmas kopár zátonyokat, szigeteket, valamint bőséges táplálékkínálattal rendelkező nyílt vízfelületeket talál. Rendszeres fészkelő a Fertőn, a Duna és a Dráva zátonyain, a Kis-Balatonnál, a dél-balatoni halastavaknál, a Dinnyési-Fertőn, a mezőföldi halastavak szigetein, a kiskunsági szikes tavaknál, a Tisza-tavon, a szegedi Fehér-tavon, a Biharugrai- és a Begécsi-halastavakon, illetve az ország számos kavicsbányataván és víztározóján is.

Természetvédelmi helyzet:

Legnagyobb veszélyt a faj számára hazánkban az alkalmas költőhelyek fogyatkozása és a vizek elszennyeződése, valamint halállományának fogyatkozása jelenti. A folyók zátonyain fészkelő párok fészekaljait a kotrási munkák és a nyári árvizek fenyegethetik. A halastavakon az áruhaltermelés miatt hiányoznak a számára alkalmas méretű apró halak, ezért nincsenek meg a megtelepedésének feltételei. A halastavakon a tómedrek feltöltődése, valamint a zátonyok, szigetek benövényesedése költőhelyeinek szűkülését okozza. A bányatavak szigetein fészkelőket az átgondolatlan kavicsbányászat költőhelyet megsemmisítő munkálatai veszélyeztethetik. Az ipari üzemekből, bányákból származó szennyvizek természetes folyóvizekbe kerülése komoly veszélyforrás a faj legfontosabb zsákmányállataira, a halakra.

Védettség:

Alapvetően környezetvédelmi eszközökkel lehet megóvni felszíni vizeinket az ipari üzemekből, bányákból származó, az élővilágra veszélyes szennyező anyagoktól, amelyeknek többsége egyébként határainkon kívülről származik. Az üzemelő kavicsbányák esetében hatósági eszközök alkalmazása lehet célravezető, hogy a költési időszakban ne háborgassák a csérek költőhelyének számító szigeteket, zátonyokat. Követendő módszer lehet a fészkelőszigetek kialakítására a Fertő–Hanság Nemzeti Parkban kikísérletezett eljárás, amelynek lényege az, hogy sekély vízben több, együttesen nagy felületet biztosító szénabálát helyeznek el, amelyeket a küszvágó csérek, de egyéb vízi madarak (sirályok, partimadarak) is szívesen használnak pihenésre, sőt költésre is. A természetvédelmi gyakorlat rávilágított arra, hogy a küszvágó csérek megtelepedését nagyon egyszerűen el lehet érni ott, ahol a táplálék, azaz a faj számára fontos apróhal a természetes és mesterséges vizekben rendelkezésre áll, de a terület szűkében van az alkalmas költőhelyeknek. A küszvágó csérek megtelepedésére alkalmasak a vizes területek élőhely-rekonstrukciója során létrehozott kopár szigetek, félszigetek.

Irodalomjegyzék:

https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-stehir

https://www.tiszatoelovilaga.hu/kuszvago-cser/

https://www.europamadarai.hu/kuszvago-cser/

https://ng.hu/foto/onok-kuldtek/2019/06/14/kuszvago-cser-ropte/

https://www.oiseaux.net/maps/kuszvago.cser.html

Fényképek: (Feltöltés folyamatban.)