Közönséges ürge

Általános leírás, életmód:

A közönséges ürge 20-22 cm testhosszú, 6-7,5 cm farokhosszú, 200-350 g testtömegű rágcsáló, melynek nagy, oldalra néző szemei, apró fülei vannak. Bajussza fekete, erőteljes, ritkásan álló sörteszerű szálakból áll. Bundája nyaknál fehér, hasoldalon mustársárga, hátán pedig sárgásszürke alapszínű, világos foltokkal tarkított. A rövid füvű, száraz gyepekhez kötődik. A közönséges ürge bár kolóniákban él, mégsem mondható társas lénynek, mivel mindegyik állat saját több méter hosszú, több mint 1 méter mély járatrendszert épít. Ezen járatrendszerek legmélyén alussza néhány hónapos téli álmát is. Az akár már augusztus közepén kezdődő hibernációból leghamarabb a hímek ébrednek és a nőstények 1-2 héttel későbbi ébredéséig már megvívták párviadalaikat a legjobb területekért, melyeket és ezzel együtt a legjobb nőstények megtermékenyítésére való esélyt általában a hibernációból legerősebben ébredő hímek nyerik el. A nőstények üregeikben hozzák világra 3-8 utódukat, melyek közül a nőstények felnőve sokszor anyjuk közelében maradnak, míg a hímek nagyobb távolságokra is elvándorolnak. Nappali rágcsáló lévén tápláléka között szerepelnek a virágok, növényi magvak, levelek, esetenként madártojások és rovarok. Vízkészletét harmatból, zöld növényi anyagból, illetve üregében lecsapódó vízből nyeri. Számottevő készletet nem halmoz fel. Az ürge jellegzetes egyébként több funkciójú füttyel két lábon felegyenesedve figyelmezteti fajtársait a veszélyre. A faj olyan jelentős ragadozómadarak táplálékállata, mint a kerecsensólyom és a parlagi sas. Emellett pedig a molnárgörénynek is gyakori prédaállata.

Elterjedés:

A faj rövidfüvű sztyepprétekhez való kötődésének köszönhetően a fajnak Nyugat-Európában nincs jelentős állománya. Ausztriában található meg néhány kisebb elszigelet maradványpopulációja. Németországból és Lengyelországból történő eltűnését következtében mindkét országban visszatelepítések valósultak meg. A lengyelországi telepítésnek köszönhetően, mely Magyarországról származó egyedekkel valósult meg, Lengyelországban újra léteznek szaporodóképes állományok. Míg Romániái állománya erősnek mondható, addig Csehországban, Szerbiában, Macedóniában, Szlovákiában élő állományai jelentősen megfogyatkoztak. Törökország európai részén (Trákiában), a volt szovjetunió területén, Bulgáriában és Görögországban bizonyítottan előfordul, jelenlegi helyzetéről azonban nincs pontos információnk. Hazai elterjedése erősen elszigeteltnek, mozaikosnak mondható és elsősorban sík vidékeken, de hegylábak lankás lejtőin is megfigyelhetők populációi. Egyes lelőhelyeken egyedsűrűségük 1-150 egyed/ha, de akár 200 egyed/ha feletti sűrűséggel is találkozhatunk különösen kedvező időszakban. Az ürge a rövidfüvű puszták kisemlőse, mely előnyben részesíti a sík, nagy kiterjedésű, alföldi gyepterületeket, homokos, löszös, kevésbé kötött talajokat, de kötöttebb, köves talajon, hegyi legelőkön is előfordul. Üregbejárataik általában nagyobb sűrűségben figyelhetők meg lokális magaslatokon, feltehetőleg a csapadékvíz miatti kiöntés elkerülése, ragadozók elleni védelem miatt. Hazai fennmaradásában füves repülőtereink refúgiumként működnek, ugyanis a rendszeres kaszálás következtében fennmaradó rövid növényzet, illetve a csapadékvíz elvezetése következtében tartósan és optimális körülményeket biztosítja az állatok élőhelyét.

Természetvédelmi helyzet:

A 20. század közepén még mezőgazdasági kártevőnek számító ürge drasztikus létszámcsökkenése elsősorban a mezőgazdaság átalakulása során bekövetkező élőhelyvesztés következménye. Korábban összefüggő élőhelyei a legelők és kaszálók átalakulása, átalakítása, feldarabolódása, legeltetés nagy területen történt felhagyása következtébe mozaikossá vált. Mindennek következtében mind a kedvezőtlen emberi hatások, (például tradicionális ürgeöntés, útépítés, egyéb munkálatok), mind a szélsőséges időjárási viszonyok (például a hirtelen lezúduló nagy mennyiségű csapadék) az elszigetelt állományok sebezhetősége következtében populációk teljes kiirtására képesek. Mindemellett pedig kevésbé ismert természetes jelenségek, mint például a járványok is okozhatják populációk kipusztulását.

Védettség:

Az Európai Unióban Natura 2000-es közösségi jelentőségű jelölőfaj. Az EU által 1992-ben elfogadott Élőhelyvédelmi Irányelv (92/43/EGK) II. és IV. mellékletében szerepel. A Berni Egyezmény II. függelékének hatálya alá tartozik. Az IUCN Vörös Listáján „sérülékeny (V)” fajként szerepel. Hazánkban fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250.000 Ft.

Irodalomjegyzék:

VÁCZI OLIVÉR – NÉMETH ISTVÁN –ALTBÄCKER VILMOS (2007): Közönséges ürge Spermophilus citellus (LINNAEUS, 1766). In UJHELYI P. (szerk.) Kossuth Kiadó, Budapest: 140-143.o.

VÁCZI OLIVÉR (2014): Közönséges ürge Spermophilus citellus (LINNAEUS, 1766) – In: HARASZTHY L. (szerk.) Natura 2000 fajok és élőhelyek Magyarországon. Pro Vértes Közalapítvány, Csákvár: 683-686.o.

https://termeszetvedelem.hu/talalati-oldal/?type=vedett-fajok&id=1748

Fényképek: (Feltöltés folyamatban.)