Közönséges késeidenevér

Általános leírás, életmód:

A rőt koraidenevér denevér emlősök osztályába, denevérek rendjébe, simaorrú denevérek családjába tartozik. Nagy termetű faj, két európai Eptesicus faj közül a nagyobb. Testhossza 6,3-8,2 cm, alkarhossza 4,8-5,8 cm, testtömege: 14-33 g. Küllemében, nagyságában kissé hasonlít a rőt koraidenevérre, viszont a fül és fülfedő, valamint a bunda színe egyértelműen megkülönbözteti. Arcorra széles. Füle nem túl hosszú, alapja széles, a fülfedő hosszúkás. A bunda dús. Hasi oldalon világosabb szürkésbarna, a háton a barna többféle árnyalata lehet. Az utolsó egy-két farokcsigolya túlnyúlik a farokvitorlán. A faj hasadékokban, résekben, tető szűk üregeiben telepszik meg. Nyáron családi házak, kastélyok, templomok padlásán, vagy akár nagyvárosok panelépületeiben, télen bányákban, barlangokban is előfordulhat. A párzási időszaka augusztus végétől feltehetőleg a téli álom kezdetéig tart. Egyes előfordulási helyein nagyobb távolságba is elvándorolhat telelni, máshol helyben marad. Téli álmát márciusban fejezi be. A hímivarsejtek a téli álom után termékenyítik meg a petesejtet, miután hónapokig raktározódtak a nőstény nemi járataiban. A nőstények április végétől foglalják el épületekben található, 20-200 nőstényből álló augusztusban feloszló szülőkolóniáikat. A hímek ilyenkor kisebb csoportokban, vagy pedig magányosan máshol pihennek. A nőstények júniusban hozzák világra egyetlen, csupasz, vak kölyküket. A továbbiakban a nőstény magával hordozza a kicsit, melynek egyhetes korában nyílik ki a szeme. Kezdeti tejfogukat három hetes korukra váltják le. Egy hónaposan korukban már képesek repülni. Önállóságukat két héttel később érik el. A nőstények egyéves korukban válnak szaporodóképessé. Besötétedéskor indul el táplálkozni, 5-20 méter magasan. Települések környéki ligetes, erdős területek felett vadászik. Ritkán távolodik el messzebbre szálláshelyétől. Tavasszal cserebogarakkal, ganéjtúró félékkel táplálkozik. Nagy mennyiségben fogyaszt szárnyas hangyákat, fürkészeket, lószúnyogokat, szárnyas levéltetveket és kabócákat. Hangjának legerősebb része 25-27 kHz körüli. Legöregebb ismert egyed 19 évet élt. Gyakori hordozója a veszettség vírusának.

Elterjedés:

Európában Írország és a skandináv államok kivételével délebbre mindenütt előfordul. Megtalálható Észak-Afrikában és Indonéziában, az Ibériai-félszigettől Kínáig. Hazánkban az egész országban gyakori. Ahol a településszerkezet sűrűbb, ott a faj is gyakoribb.

Természetvédelmi helyzet:

Szálláshelyekként használt épületek felújítása és a rovarirtó szerek használata lehetnek a fajra vonatkozó potenciális veszélyeztető tényezők.

Védettség:

Az Európai Unióban Natura 2000-es közösségi jelentőségű jelölőfaj. Az EU által 1992-ben elfogadott Élőhelyvédelmi Irányelv (92/43/EGK) IV. mellékletében szerepel. A Berni Egyezmény II. függelékének hatálya alá tartozik. Az IUCN Vörös Listáján „legkevésbé veszélyeztetett ” fajként szerepel. A csonkafülű denevér a Bonni Egyezmény (CMS) II. függeléke alá sorolható fajok közé tartozik. A fajra az európai denevérfajok populációinak megőrzéséről szóló megállapodás (EUROBATS) vonatkozik. Hazánkban védett, természetvédelmi értéke 25.000 Ft.

Irodalomjegyzék:

BIHARI ZOLTÁN (2007): Közönséges késeidenevér Eptesicus serotinus (SCHREBER, 1774). In UJHELYI P. (szerk.) Kossuth Kiadó, Budapest: 81-82.o.

http://www.hunbat.hu/html/deneverekrol_link/deneverek_rendszertana_link/europai_deneverfajok/kesei.htm

http://www.termeszetvedelem.hu/index.php?pg=vf_1727

http://deneverek.adatbank.transindex.ro/?faj=20

Fényképek: (Feltöltés folyamatban.)