Kormos szerkő

Általános leírás, életmód:

A kormos szerkő (Chlidonias niger) Európa legelterjedtebb szerkőfaja, hazánkban azonban kissé ritkább. Méretében a két másik hazánkban is előforduló szerkőfaj, a fattyúszerkő (Chlidonias hybrida) és a fehérszárnyú szerkő (Chlidonias leucopterus) között áll, a maga 22-26 centiméteres testhosszával. Nászidőszakban az öreg madarak feje koromfekete, felsőteste, melle és hasa egyöntetű sötétszürke, lába és csőre is sötét, míg alsó farkfedői fehérek.

Nyugalmi tollazatra való vedlésük már a kotlás kezdetén megindul, és nyár végére be is fejeződik. Nyugalmi tollazatban fekete fejtetejük és fülfedőik kivételével a fejük, valamint az alsótestük fehéres színezetű, melloldalukon kiterjedt sötétszürkés folttal. Lábuk szürkés hússzínű.

Tompán hegyes szárnyuk aránylag hosszú, szárnyfesztávolságuk 56-62 cm. A szárny felső oldala középszürke, a legkülső 5-7 kézevező kissé sötétebb a belsőknél. Farkuk rövid, és csak enyhén bemetszett.

A fiatalok megjelenése a nyugalmi ruhás öregekéhez hasonló: sapkájuk és fülfedőik feketék, felső testük középszürke, feltűnő sötét pikkelymintázattal, alsótestük pedig fehéres, sötét folttal a melloldalon.

Telelőhelyeikről általában április elején térnek vissza, tavaszi vonuló csapatai helyenként igen nagy létszámúak. Sekély vagy hínárnövényzettel gazdagon benőtt állóvizeken fészkel, költési ideje május végén kezdődik, de a pótköltések és a kései fészkelők miatt akár júliusig is elhúzódhat. Telepesen fészkel, gyakran más szerkőfajokkal, csérekkel, sirályokkal és vöcskökkel. Nádszálakból és különböző rothadó növényi részekből összehordott fészke a másik két szerkőfajunkéhoz képest a legkisebb és legszerényebb. Fészekaljuk általában 3 tojásból áll, de késői költés vagy pótköltés esetén ennél kevesebb is lehet. A pár felváltva kotlik. A fiókák 21-22 nap elteltével bújnak ki a tojásokból, és már 10-12 napos korukban elhagyják a fészket. Ilyenkor még a fészek közelében tartózkodnak, de veszély esetén a vízinövények takarásába húzódnak. A fiatalok már 19 naposan röpképesek, de a család rendszerint az őszi vonulásig együtt marad.

A fattyúszerkővel ellentétben nem bukik a víz alá a táplálék után, hanem a víz felszíne felett egy helyben repülve, szitálva lesi zsákmányát, majd csap le rá és a víz felszínén kapja el azt.

Tápláléka elsősorban apró halakból, vízirovarokból, rovarokból, ebihalakból áll.

Vonuló faj, nálunk áprilistól novemberig lehet megfigyelni. A telet Afrikában a Nílus-völgyében, illetve Nyugat- és Dél-Afrika tengerparti régiójában tölti. A gyűrűzési adatok alapján a hazai madarak a délnyugat-északkeleti vonulási folyosót használják.

Elterjedés:

Európa nagy részén elterjedt faj, de csak a keleti országokban egybefüggő az elterjedési területe, a középső részeken és nyugaton csak szórványosan költ. Ezen kívül megtalálhatóak még Ázsia nyugati részein, Észak-Afrika bizonyos területein és Észak-Amerikában is.

Hazánkban még gyakori fészkelő és rendszeres átvonuló. Az Alföldön és a Dunántúlon egyaránt megtalálhatók. Leggyakoribb a Tiszántúlon, különösen a Hortobágyon, a Tisza-tavon, a Közép-Tiszán, a Bodrogközben, a Bihari-síkságon, a Körösök vidékén, a Kis- és a Nagy-Sárréten. A Dunántúlon főleg a Fertőnél, a Kis-Balatonon, a Dinnyési-Fertőn, a Sárréten, a Rétszilasi- és a Sumonyi-halastavaknál találhatjuk meg őket. A kiskunsági szikes tavaknál is megtalálhatjuk fészkelő állományait.

Elsősorban síkvidéki faj, de hegyvidéken is megtalálhatóak. Kedveli a nagyobb mocsarakat, tavakat, halastavakat, holtágakat, de megtelepszik az elárasztott gyepterületeken, rizsföldeken, sőt, szennyvízülepítő tavakon is. Teleléskor is a fészkelő helyeihez hasonló élőhelyeket keresi fel. Mesterséges víztározóknál, folyók és tengerpartok mentén gyülekeznek.

Természetvédelmi helyzet:

A faj számára a legnagyobb veszélyt a fészkelő- és táplálkozó helyek megfogyatkozása jelenti. Ez érinti mind a természetes, mind az emberi beavatkozás hatására (például mocsarak lecsapolása, belvizek gyors elvezetése) adódó élőhely csökkenést is.

A fészkelési időszakban történő nagyobb vízszintingadozások, az időjárás okozta károk, illetve a fészkelési időszakban történő munkálatok (például hínárkaszálás) a fészkelés sikertelenségéhez vezethet.

A sekély, könnyen felmelegedő vizekben kialakult botulizmus, illetve a madárinfluenza is potenciális veszélyforrások.

Védettség:

Az 1979-ben megalkotott madárvédelmi irányelv (2009/147/EK korábban 79/409/EGK) alapján közösségi jelentőségű Natura 2000-es jelölőfaj.

A Berni Egyezmény és a Bonni Egyezmény II. függelékében, valamint az AEWA, azaz a „Nemzetközi megállapodás az afrikai-eurázsiai vándorló vízimadarak védelméről” mellékletében is szerepel.

Az IUCN globálisan „nem fenyegetett”-ként tartja számon, míg a hazai Vörös Listán „veszélyeztetett”-ként jelenik meg.

Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250.000 Ft.

Irodalomjegyzék:

KILLIAN MULLARNEY; LARS SVENSON; DAN ZETTERSTRÖM; PETER J. GRANT (2013): Madárhatározó - Európa és Magyarország legátfogóbb terepi határozója, 5. kiadás; Park Könyvkiadó, Budapest

ECSEDI ZOLTÁN, KOVÁCS GÁBOR, IFJ. OLÁH JÁNOS, KONYHÁS SÁNDOR, VÉGVÁRI ZSOLT, TAR JÁNOS, GÁL ANDRÁS, JUHÁSZ LAJOS, ZÖLD BARNA, EMRI TAMÁS, SÁNDOR ISTVÁN, ZEKE TAMÁS, SZILÁGYI ATTILA, GYÜRE PÉTER, KAPOCSI ISTVÁN, TAR ATTILA, KOVÁCS GERGELY, ENDES MIHÁLY, DUDÁS MIKLÓS (2004): A Hortobágy madárvilága. Hortobágy Természetvédelmi Egyesület, Balmazújváros – Szeged

UJHELYI PÉTER (szerk.) (2005):Élővilág enciklopédia – A Kárpát-medence állatai, Kossuth Kiadó, Budapest

KALOTÁS ZSOLT (2014): Kormos szerkő Chlidonias niger Linnaeus, 1758. In HARASZTHY L. (szerk.): Natura 2000 fajok és élőhelyek Magyarországon; Pro Vértes Közalapítvány, Csákvár: 620-623.o.

MAGYAR MADÁRTANI ÉS TERMÉSZETVÉDELMI EGYESÜLET (2017) Magyarország madarai: Kormos szerkő. http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-chlnig Letöltés dátuma: 2017-03-11

Fényképek:

Forrás:

https://termeszetvedelem.hu/talalati-oldal/?type=vedett-fajok&id=1934#images-1