Fajtár

Kis vöcsök

Tachybaptus ruficollis
Védett, Nem közösségi jelentőségű

Általános leírás, életmód:

A kis vöcsök (Tachybaptus ruficollis) a legkisebb termetű vöcsökfajunk, körülbelül récefióka méretű vízimadár. Csőre kicsi, csőrtöve jól láthatóan sárga színű. Nyaka rövid, teste zömök, hátulsó fele borzolt. Nászruhában fejteteje, fülfedői, tarkója, nyakának hátulsó fele, háta, begye és melle barnásfekete, nyakának többi része gesztenyebarna. Testoldalai szürkésfeketék, alsó teste fehéres. A téli ruhás madarak fakóbbak, felsőtestük sötét szürkésbarna, fülfedői, nyakoldalai, melle és oldalai halvány szürkés vörhenyesbarna.

A fiatalok a téli ruhás madarakra hasonlítanak, de szemük környékén fekete csíkok húzódnak és csőrtövük sárgás hússzínű.

Tavasszal márciusban érkeznek, melyet a hímek felhangzó trillái is jeleznek. Rendszerint már párban érkeznek a költőhelyekre és néhány napon belül kialakulnak a revírek. Erősen benőtt, de kisebb tisztásokkal tarkított területeken építi vízinövényekből (nád, gyékény, zsióka, hínár, moszat, víziboglárka) álló fészkét, a többi vöcsökfajhoz hasonlóan a víz felszínére. Nem telepesen fészkel, de gyakran több fészket is lehet találni egymás közelében. A tojó májusban rakja le 5-7 kékesfehér tojásból álló fészekalját, melyeken mindkét szülő kotlik. Ha a madarak rövidebb időre elhagyják a fészket, a tojásokat a fészek korhadó anyagával takarják be, amelynek köszönhetően kissé elszíneződnek. A tojásokból 19-21 nap elteltével kelnek ki a fiókák. A fiatalok fészekhagyók, azonban eleinte még sok időt töltenek a fészekben. Gyakran az egyik szülő hátára kapaszkodnak fel a fiókák és a mádik szülő ott eteti őket. A kicsik körülbelül kéthetes koruktól kezdenek táplálékot keresni, de szüleik még ekkor is etetik őket.

Nagyon hamar önállókká válnak, 44-48 napos korukra már röpképessé válnak. Rendszerint júliusban másodszor is költ, de ekkor fészekalja már kisebb.

Táplálékát rovarok és azok lárvái, apró halak, rákok, kétéltűek és puhatestűek alkotják, de kevés növényi eredetű táplálékot is fogyaszt. Gyomrában néha tollakat és kavicsokat is lehet találni.

Részben vonuló, hazánkban rendszerint márciustól novemberig tartózkodik, de enyhe teleken akár át is telelhet. Főbb telelőhelyei a nyugat-európai tengerpartok mentén, a Földközi-tenger környékén, és Európa fagymentes tavain találhatóak.

Elterjedés:

Széles elterjedésű faj, Európa nagy részén, Afrikában és Ázsiában is megtalálhatók, a tajgáról és a tundráról hiányzik. Európában Portugáliától egészen Norvégia és Svédország déli részéig, elletve a balti-államokon, Nyugat- és Délnyugat Oroszországon, Kelet-Ukrajnán át egészen a Volga-Deltáig és a Kaspi-tenger nyugati partvonaláig húzódik elterjedési területe. Legerősebb állományai Magyarországon, Lengyelországban, Angliában, Horvátországban, Portugáliában, Franciaországban, és Romániában élnek.

Egész Magyarországon általánosan elterjedt faj. Legjelentősebb állománya a Duna-Tisza közén és az Alföld területein találhatók.

A kis állóvizektől a folyók holtágáik mindenhol megtalálhatók, de halastavakon, víztározókon, sőt kiöntéseken is megtelepszik. Főleg a sűrű növényzettel fedett vizes élőhelyeket kedveli, melyek legalább egy méter mélyek.

Természetvédelmi helyzet:

Európai állományuk gyakran ingadozik, amely főleg a rossz téli időjárásnak tudható be. A vizes élőhelyek lecsapolása, elszennyezése, valamint rekreációs célú használata is csökkenti állományát, de mesterséges vizes élőhelyeken (halastavak, víztározók) is megtelepedhetnek, ami részben kompenzálhatja az előbbi okok által okozott állománycsökkenést. Mivel fogékony a madárinfluenzára, így egy lehetséges áldozata lehet egy járványnak.

Védettség:

Az 1979-ben megalkotott madárvédelmi irányelv (2009/147/EK korábban 79/409/EGK) alapján nem Natura 2000-es jelölőfaj.

A Berni Egyezmény III. függelékében, valamint az AEWA, azaz a „Nemzetközi megállapodás az afrikai-eurázsiai vándorló vízimadarak védelméről” szóló dokumentum mellékletében is szerepel.

A Vörös Listán globálisan és európai viszonylatban is „nem fenyegetett”-ként tartják számon.

Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50.000 Ft.

Irodalomjegyzék:

KILLIAN MULLARNEY; LARS SVENSON; DAN ZETTERSTRÖM; PETER J. GRANT (2013): Madárhatározó - Európa és Magyarország legátfogóbb terepi határozója, 5. kiadás; Park Könyvkiadó, Budapest

DR. SZÉKESSY VILMOS (szerk.) (1958): Magyarország állatvilága (Fauna Hungariae) XXI. kötet Madarak (Aves), Akadémia Kiadó, Budapest

ECSEDI ZOLTÁN, KOVÁCS GÁBOR, IFJ. OLÁH JÁNOS, KONYHÁS SÁNDOR, VÉGVÁRI ZSOLT, TAR JÁNOS, GÁL ANDRÁS, JUHÁSZ LAJOS, ZÖLD BARNA, EMRI TAMÁS, SÁNDOR ISTVÁN, ZEKE TAMÁS, SZILÁGYI ATTILA, GYÜRE PÉTER, KAPOCSI ISTVÁN, TAR ATTILA, KOVÁCS GERGELY, ENDES MIHÁLY, DUDÁS MIKLÓS (2004): A Hortobágy madárvilága. Hortobágy Természetvédelmi Egyesület, Balmazújváros – Szeged

UJHELYI PÉTER (szerk.) (2005):Élővilág enciklopédia – A Kárpát-medence állatai, Kossuth Kiadó, Budapest

SCHMIDT EGON (2000): Madárlexikon; Anno Kiadó, Budapest

MAGYAR MADÁRTANI ÉS TERMÉSZETVÉDELMI EGYESÜLET (2017) Magyarország madarai: Kis vöcsök. http://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-tacruf Letöltés dátuma: 2017-07-26

http://www.iucnredlist.org/details/22696545/0 letöltés dátuma: 2017.07.26. (az oldal nem található)

Fényképek:

Forrás:

https://termeszetvedelem.hu/talalati-oldal/?type=vedett-fajok&id=1368#images-1

Nyomtatás
Érdekes tartalmak
Szállás - étkezés

Hortobágy és környéke.

Tudj meg többet
Csomagajánlatok

Utazási irodák számára...

Tudj meg többet
Tájékozódj!

Térképek, hasznos tudnivalók...

Tudj meg többet
Járműbérlés

Kerékpár, szekér, motorcsónak...

Tudj meg többet